Krumplis kenyér

A sokszor módosított Burgonyapelyhes kenyér, majd a Krumplis kiflik  után természetesen az egyik legfinomabb kenyértésztát kenyérként is szoktuk sütni.

A receptben az olaj mennyiségét csökkentettem, és, aki nem használ, az a tojást is nyugodtan elhagyhatja.

Krumplis kenyér

1 pohár joghurt/kefír vagy tejföl (15-17 dkg)
2 dl tej vagy víz
1 tojás (elhagyható)
2 evőkanál étolaj
2 teáskanál só
25 dkg tört krumpli
60 dkg teljes kiőrlésű liszt
2,5 dkg élesztő

A dagasztás és kelesztés teljesen a Burgonyapelyhes kenyérnél írtak szerint történik.

A kívül magos változatnál a tésztát egy kevés olajjal kikent és egy marék napraforgóval megszórt tálban párszor átforgatom, majd ott hagyom kétszeresére kelni, sütés előtt.

Krumplis kiflik

Az alaptészta már sokadik életét éli. Eredetileg Limaránál hotdog kifliként kezdte, majd én egy fél évig kenyérnek sütöttem, először az eredeti burgonyapelyhes változatot, amit egyre többször helyettesítettem maradék krumplipürével.

Nemrég aztán olvastam valamerre egy korvbröd receptet (a svédek virslihez való kiflije), ami nagyon megragadta a fantáziám, nem csak a képek miatt, hanem mert a szerző szemléletesen leírta milyen foszlós lett a tészta. Azonban, rám jellemző módon, addig osztottam-szoroztam, hogy készültek kiflik, de a fent emlegetett recept felhasználásával.

Azóta talán háromszor sütöttem, és, ahogy a legtöbb recept, kétszer sosem lesz pontosan ugyanolyan, de mindegyik alkalommal gyönyörűen fosztós, jó pár napig puha és erősen krumplis ízű kifliket kaptam (ami a házi vajkrémünkkel verhetetlen párossá váltak - többször vittem magammal ebédre is).

Krumplis kiflik

- 1 pohár joghurt vagy kefir

- 2 dl tej

- 1 tojás

- 0,5 dl olaj

- 2 teáskanál só

- 20 dkg krumplipüré

- 60 dkg teljes kiőrlésű liszt (legjobb változat eddig: 40 dkg tk. búzaliszt + 20 dkg tk. tönkölybúza liszt)

- 2,5 dkg élesztő

A hozzávalókat kétszer dagasztom a kenyérsütővel (2*20 perc), általában, ha hallom, hogy lejár az első 20 perc, akkor amint odajutok elindítom újra, néha csak 5 percet pihen közben. A második dagasztás után hagyom, hogy a sütőedény tetejéig keljen a tészta (kb. 1-1,5 óra).

Miután jól megkelt, lisztezett deszkára borítom, és 12 felé vágom (legkönnyebb cikkelyeket vágni), és kifliket formázok belőle, és köztük ujjnyi helyet hagyva egy tepsire pakolom őket.

A sütőt erős-közepes lángon 15 perc alatt bemelegítem, közben néha szoktam egy kevés vizet bespriccelni (direkt ilyesmire tartok a konyhában egy szórófejes flakont). Ez alatt újra kelni kezdenek a kiflik. Mielőtt a tepsit betenném a sütőbe, rájuk is szoktam egy kevés vizet fújni.

15-20 perc alatt megsül, a sütés fokozatától függően.

Burgonyapelyhes kenyér

Ennek a receptnek az ősét Limarától lestem, eredetileg hot-dog kiflik készültek belőle. Azonban miután először véletlenül, majd már szándékosan is bent felejtettem a kenyérsütőben, és kiváló kenyér lett belőle, úgy döntöttem, hogy inkább annak használom.

Ez utóbbi alkalommal, a múlt hétvégén, a kenyér tésztája hosszasan kelt, először a kenyérsütőben, majd a délutáni napsütésben a konyhaasztalon. Végül olyan gyönyörű nagyra nőtt, hogy úgy döntöttem mindenképpen megosztom.

Burgonyapelyhes kenyér

- 1 pohár joghurt vagy kefir
- 2 dl tej
- 1 tojás
- 0,5 dl olaj
- 2 teáskanál só
- 8-10 evőkanál burgonyapehely (krumplipüré por is ugyanolyan jó)
- 50 dkg teljes kiőrlésű liszt (vagy 40 dkg tk + 10 dkg kenyérliszt)
- 2,5 dkg élesztő

A hozzávalókat kenyérsütőgépben 20 percig dagasztom, majd minimum 40 percig kelni hagyom. Ezek után kiveszem, lisztes deszkán lazán átgyúrom, majd konyharuha alatt hagyom, hogy kétszeresére keljen (kb. 1 óra)

Fél óra múlva (a kelés kb. felénél) begyújtom a sütőt, és előmelegítem a kedvenc cserép sütőedényem (fedeles jénai, sütőben is használható lábas/fazék is ugyanolyan jó), hasonlóan a Dagasztás nélküli kenyér receptjéhez. Amikor már alaposan átforrósodott az edény, óvatosan kiveszem, majd igyekezve, hogy ne nyomkodjam ki a levegőt, a tésztát beleteszem.

Fedővel kb. 25 percig sütöm, majd fedő nélkül is nagyjából ennyi ideig. Miután elkészült, rácsra teszem, kevés vízzel lespriccelem, majd várom, hogy kihűljön és ehessem:)

Finom, elég laza állagú, ropogós héjú kenyér lesz belőle, kellemes krumplis ízzel.

Gondolatok egy tömör kenyér nyomán

Mostanában egy kicsit többet engedünk meg magunknak (egy-két fagyi/jégkrém, keserű csoki, de nem cukormentes, és kenyereinkbe 1/4-1/3 arányban kenyérliszt kerül). Természetesen nem lehet mindig ugyanúgy, és mostanában kicsit hanyagoltuk is a házimunkákat, közte a házi készítésű étkeket (legalábbis többször volt "szabad napunk", amikor mindenki a hozzá legközelebb eső helyen, kollégákkal ebédelt).

A kenyerekkel kapcsolatban az is sokat elmond, hogy a villamos felé útba esik kedvenc pékségünk, a Lipóti. Bizony, egyszer-kétszer (ha otthon nem készült egy ideje ilyesmi) a burgonyás pogácsák megkísértenek minket, a Gyökérkenyér pedig annyira hasonlít a Máltán kóstolthoz, hogy egyszerűen néha muszáj venni belőle.
(Most már sütni fogok otthon is, mert jó ideje piszkálja a fantáziám.)

Ugyanakkor persze törekszünk visszatérni a teljesen (de legalábbis 99%-ban) "mentes" életre. A nehézségek leginkább a kenyérnél és a péksüteményeknél mutatkoztak meg eddig, ugyanis a teljes kiőrlésű kenyér ámbár sokkal ízletesebb, de mégis jóval tömörebb tud lenni könnyített társainál.

Ez persze magyarázza azt is, hogy sok esetben, amikor valaki receptet kér, én pedig ajánlok neki (első körben a Dagasztás nélküli kenyér az első ötletem, pláne, ha kenyérsütésben kevésbé gyakorlott háziasszonyról, - emberről van szó:), aztán amikor rákérdezek, hogy milyen lett, akkor az esetek többségében az arcokon nem látok tökéletes elégedettséget.

Sajnos ilyen esetekben az a legnagyobb gond, hogy aki életében először sütött kenyeret, ráadásul egy ennyire könnyű recept alapján, és mégsem sikerül, azt bizony igen nehéz rávenni arra, hogy megint süsse meg, csak ezúttal kicsit módosított (könnyített verzióban).

Kipróbáltam már azt is, hogy elsőre fehér vagy kenyérlisztből ajánlottam megsütni a kenyérkénket, ez viszont eddig minden esetben oda vezetett, hogy a később teljes kiőrlésűvel valamilyen arányban kombinált verziót túl nehéznek, mondhatni, túlságosan teljes kiőrlésűnek, érezték, így bár a receptet azóta is használják olykor (nagy örömömre), de ami miatt szerették volna (egészségesebb életmódra ön-ösztönzés) abban nem sikerült az előrelépés.

Tegnap este aztán a DNK dagasztott változatát készítve egy új liszt kipróbálása nyomán sikerült kicsit "teljesebb" kenyeret létrehoznom a mostanában megszokottnál.

Párom valójában örült is neki, sőt pár napja kérte is, hogy csináljak "olyan tömörebb kenyeret", mert azt olyan jó vékonyra lehet szelni, hogy aztán megkenje finom vajjal, megpakolja a kedvenc spanyol szalámijával, meg uborkaszeletekkel, és így a "kevés kenyér, sok rávaló" elvű szendvicset jól befalja.

Belga vajas, anyukámék féle krumplis szalámis, sajtos, uborkás, snidlinges

Az eddigi tapasztalatok alapján azt tudom mondani, mindenkinek vannak nehéz napjai, és kenyerei. Ennek ellenére szerintem nem szabad feladni a tökéletes utáni kutatást, az új receptek próbálgatását. Addig is néhány ötlet mindazoknak, akinek elsőre nem sikerült, vagy nem úgy sikerült, vagy már előre félnek mi lesz:

- ha dagasztás nélküli a kenyered (DNK), akkor mindenképpen tartsd be az időtényezőket: minimum 12 óra "kelesztés" a tésztának, minimum 30 perc átforrósítás a sütőedénynek, 30-30 perc fedővel, majd fedő nélkül (ez utóbbi lehet kevesebb is, ha már nagyon pirul a kenyér teteje)

- ha dagasztott a kenyered, akkor jó, ha kétszer dagasztod (20-20 perc kenyérsütővel), közben egy 20 perces kelesztéssel, majd a végén még legalább egy fél órát szintén hagyod kelni letakarva, meleg helyen, mielőtt a sütőbe kerül

- miután a kész kenyeret kivetted a sütőből, óvatosan spricceld le egy kevés vízzel (kézzel, szórófejes locsolóval, ami éppen van), ez a héját kellemesen ropogóssá teszi majd (ahogy a vízcseppek érik isteni hangokat ad, igen, a kenyér:).

- ha frissen szeretnéd is fogyasztani, akkor is minimum egy fél órán át hagyd, hogy hűljön, lehetőleg egy rácson (így, ugye, alulról is hűl), majd óvatosan vágj belőle, és, ha még így is forró (valószínű), a szeleteknek is hagyj egy kis időt

- friss fogyasztás esetén is finom belőle a szendvics, DE finom vajjal, és esetleg egy kevés sóval fogyasztva is olyan ízélmény, amit nem szabad kihagyni

- ha nagyjűból kihűlt, akkor tedd kenyértartóba, kenyérzsákba, vagy ahol nem szárad kis, különben a szeletelés maga lesz a kínszenvedés (pláne, ha tényleg nehéz kenyér lett)

- ha a kenyér héja kemény, akkor óvatosan vágj minél vékonyabb szeleteket (kb. 1 cm), majd pakold meg mindenféle finomsággal, amit szeretsz

- ne sóhajtozz a három centi vastagra vágott bolti fehér kenyér karéjok után, ha nagyon szeretnéd, néha próbálj ki egy kenyér liszttel/fehér tönkölyliszttel készült receptet is, mert bármilyen finom és egészséges a teljes kiőrlésű kenyér, sokkal jobban fogod értékelni, ha néha mást is megkóstolsz.

Receptek nálam:

Dagasztás nélküli kenyér
Másfél órás buci
DNK Summer Version
Csigás kenyér
Fekete olivás focaccia
Isteni zsemle
Diós gyorskenyér

Ja, és ez (volt) a reggelim:)

Diós gyorskenyér

Ez a kenyér szerintem egy aranyos gasztropoén, ámbár soha nem tartottam magam egy vicces emberkének, szóval nem feltétlenül fogtok nagyon nevetni rajta.

Diós gyorskenyér

- kb. 3,5 csésze liszt
- 1/3 teáskanál szárított élesztő
- 1 és 1/2 teáskanál só
- kb. 1,5 csésze víz
- nagy marék dió, durvára vágva

Itt azt hiszem meg kell álljak egy pillanatra, gyakorlott gasztro bloggerek lehet, hogy már gyanút fogtak, merthogy ez a recept ismerős. Ha nem is egy az egyben, de bizony ez a Dagasztás nélküli kenyér receptje. Amit azonban a továbbiakban, a nevével kicsit sem törődve, dagasztani fogunk.

A hozzávalókat kenyérsütő képben (vagy robotgépben, kinek hogy) 20 percig dagasztjuk, 20 percig kelesztjük, majd ismét 20 percig dagasztjuk.

Az alaposan megdagasztott tésztát lisztezett deszkára borítjuk, kézzel kicsit széthúzkodjuk, majd megszórjuk a dióval, és négy felől összehajtogatjuk, majd 15-20 percig letakarva kelni hagyjuk.

Közben a sütőben egy cserép, üveg, vagy fém edényt felforrósítunk (olyat, aminek teteje is van - tetejével együtt), majd a megkelt kenyerünket beleborítjuk, fél órán át nagy lángon sütjük fedővel, majd fél órát (nekem egy sokszor csak 20 perc) fedő nélkül, kisebb lángon.

Hogy miért is vagyok olyan elvetemült, hogy a Dagasztás nélküli kenyeret dagasztással készítem? Leginkább az, hogy állagra nagyon hasonló kenyeret kapok, kellemesen lyukacsosat (ráadásul kicsit nagyobbat a több liszt miatt), viszont még aznap este ehetek is belőle.

Olykor még készül hagyományos változatban is, de ez a verzió azért praktikus nekem, mert sokszor nem tudok tervezni a következő estére, és így aznap, amikor még biztosan van időm, gyorsan elkészül.



Kommentbe írtam, de bemásolom ide is:

Annyit még hozzátennék, hogy érdemes kellemesen lágyra hagyni a tésztát, nem annyira azért, mint az eredetit, mert azt soha nem szedné ki az ember a kenyérsütőből, mindenesetre tapasztalatom szerint minél lágyabb ez a tészta, annál lazább lesz sütés után.

A másik dolog, hogy a liszt-víz arányát érdemes figyelni dagasztás közben, lehet, hogy egyikből, vagy másikból kellhet még bele (én ált. 2/3 tk. búzalisztet és 1/3 kenyérlisztet használok hozzá, ehhez szinte mindig tökéletes a fenti mennyiség.)

Isteni zsemle

Ha egyszer belejön az ember, akkor abba sem tudja hagyni. Legalábbis addig nem, amíg mindenkivel meg nem ismerteti ennek a nagyon egyszerű, és nagyon finom zsemlét, azaz eredeti nevén molnárkát.

Jó ideje a dagasztás nélküli kenyér jelenti az állandóságot, olykor-olykor egy adag túrós zsemlével kiegészítve, amit viszont csak én szeretek. Így aztán a változatosság és a gyakorlatiasság is indokolta, hogy keressek egy új receptet.

Kenyerek és péksütemények estén az elsőútjaim egyike mindig E.Margithoz vezet, mivel a receptek mellett ott vannak a tapasztalatok és sokszor a változatok is, ami szerintem nagyon hasznos. Kevés lapozgatás után rábukkantam a molnárkára és mivel képek igazán magukért beszéltek, ezért fogtam a receptet és átalakítottam a mi ízlésünkre.

- 60 dkg teljes kiőrlésű búzaliszt
- 6 dkg vaj
- 1 tojás
- 2,5 dl tej (+ kb 2-3 ek a dagasztás közben)
- 2 kávéskanál só
- 2,5 dkg élesztő

A hozzávalókból kenyérsütőgéppel tésztát dagasztok 20 percig, majd pihentetem még 20 percig, végül újabb 20-ig dagasztom.

A levegős tésztát enyhén lisztes felületen kicsit lelappogatom, majd sugárszerűen 8 felé vágom, a háromszögeket felgöngyölöm, majd kicsit kerekre formázgatom.

Nagyon kevés olajjal megkenek egy sütőlemezt, amire rápakolom a gyorsan újrakelő zsemléket, majd további 40 percig kelni hagyom. Ha jól megkelt esetleg tojással vagy tejjel meg lehet kenni, de ez elhagyható. Előmelegített sütőben, közepes lángon 20-25 perc alatt készre sül.

A képen látható változat már eltöltött egy éjszakát zacskóban, úgyhog nem olyan feszes a felülete, mint amikor elkészült, de ez az ízén semmi nem változtatott.

Psszt.. a mester alkot:)

Leírtam a címet, aztán megnéztem még egyszer a digitális hőmérőnket (28 fok a nappaliban), és megállapítottam újfent, hogy nem vagyok teljesen normális. Hogy miért is, azt természetesen alább kifejtem:)

Holnap, mint évek óta szokás, összejön a család egy része, hogy egy hétig egymás agyára menjünk (vagy nemis?:), még pedig lehetőleg vízparton. Előző évben még egészen jól ment a dolog élelmezési része, hiszen pár dolgot összepakoltunk, a többit meg megvettük helyben, aztán, ha volt kedvünk (érdekes, de szerintem legtöbbször nekem volt) főzni, akkor összedobtunk valamit.

Namármost, természetesen a problémák nem itt kezdődnek, hanem már az odaúton. Mert ugye, reggel indulunk időben, hol is lehetne máshol enni, mint a kocsiban. És persze mit eszik az ember (általában) ilyenkor? Szendvicset. És akkor hogyan is mondhatnám, hogy nem köszönöm, én azt ugyan nem eszem meg. Igaz tavaly, meg előtte megettem, meg tudom is, hogy finom, meg te csináltad, de akkor sem. (Anyukákkal, nagymamákkal különösen nehéz ilyen beszélgetésekbe bonyolódni.)

Szóval akkor ide alaposabban is illene felkészülni. Ha viszünk magunkkal, akkor van mit felmutatni (és megenni), ráadásul lehet is az egészséges életmód mellett kampányolni (egy évben egyszer mindenki bírja ki a cukor káros hatásairól tartott kiselőadásomat). Amúgy is, egy-két szendvics nem ördöngősség, és az, hogy odakint 30 fok felé-fölé jár a hőmérséklet, az egy igazi péklelkületű emberkét nem hat meg.

Így aztán reggel bekevertem egyből két (ugye, a "kampányolás"...) Dagasztás nélküli kenyeret, nyári módon (egyik 1/3 rozsliszt-2/3 tönkölyliszt, másikban a rozsliszt a több). Ma 9 felé tettem ki őket az ablakba, és fél egykor már olyan állapotban volt mindkét tészta, hogy már izzíthattam is a sütőt.

Azonban persze nem hagyott nyugton a kisördög. Volt itthon egy kevés félkész Gyömbéres keksz (ezúton is elnézést kérek Dulminától, ha mostanában sokat csuklik:), szóval hamarjában megformáztam és bedobtam a belegedő edény mellé őket. (Arról persze ne beszéljünk, hogy 20 perc 250 fokon mit csinál a kis linzerkarikákkal... ugyanis ennyi időre felejtettem be őket. Maradjunk annyiba, hogy a fele még menthető volt, egy kis talpreszeléssel. Mármint sütitalp reszeléssel:)

Mire az edény megmelegedett már előkészítettem az inkább tönkölyös kenyeret, és már zuttyantottam is bele. Aztán amig sült, az addigra kellemesen felmelegedett konyhában nekiláttam mosogatni, mert ugye nem hagyja ott az ember a koszos edényt, pláne nem napokra.
(Erről mindig az jut eszembe, hogy amikor nyaraltunk/táboroztunk gyerekkorunkban anyukám mindig gyönyörűen kitakarította a lakást, sőt gyakran ilyenkor meszeltek ki egy-két helyiséget is. Így aztán amikor hazamentünk mindig rend volt és tisztaság. És hűvös is, mivel egy száz éves parasztházról van szó.)

Szóval mosogattam a hőben, és még az első fél óra le sem telt, amikor újabb (mondjuk ki) hülye gondolat szállt meg: no, de ezeket a szép kenyereket inkább egészben el kellene vinnünk, és majd közösen megszegni. Az útra talán jobb lenne valami zsemleféle.

Sebaj, van még másfél órám - gondoltam - ami éppen elég... egy Másfél órás bucira!! Úgyhogy elhajítottam a gumikesztyűt, és az éppen elmosott, előzőleg kenyértésztához használt, tálamban nekiláttam összedolgozni egy fél adag bucitésztát, amit természetesen szintén egy szép napos ablakban parkoltattam le.

Nem ragozom tovább: kevesebb mint 3 óra alatt megszületett: egy fél adag Gyömbéres keksz (a másik felét még siratom:), 2 DNK és egy fél adag Másfél órás buci. És persze el is mosogattam.


A hőmérőt a konyhába nem mertem átvinni, de ezután a mutatvány után a nappali 28 fokja kellemesen hővös. Szinte nosztalgikusan.

Fekete olivás focaccia

Nemrég elbeszélgettünk az emberek olvasási szokásairól, és arról, hogy talán még a mi életünkben fel fogják számolni a hagyományos értelemben vett könyvtárakat. Hamarjában ki is jelentettem, hogy arra az alkalomra már akár neki is állhatok spórolni, mert, ha a könyveket kiárusítják, én tuti ott leszek, hogy megmentsem, amennyit csak lehet.

Ennek ellenére mostanában többször is észrevettem, és kijelentettem, hogy nem nagyon használok már szakácskönyvet. Nem mintha sok lenne belőlük, de azok is leginkább csak ott porosodnak a polcon. Hogy miért van ez? Szerintem egyértelmű a válasz. Az internet fejlődésével, és azon belül a gasztro témájú oldalak növekedésével egyre inkább errefelé fordul a figyelmem, hiszen az egész olyan, mint egy interaktív szakácskönyv: nem csak a recept, és az elkövető véleménye, hanem mások kérdései, véleményei (esetleg ezen alapuló újabb bejegyzéseik) is megtekinthetők.

Ami tetszik esetleg, azt lementem magamnak, külön fájlba, a linkkel, és a véleményekkel együtt, így sokkal több információm marad meg, mintha egyszerűen belenéznék egy hagyományos szakácskönyvbe.

Ez persze nem jelenti azt, hogy a hagyományos szakácskönyveket ki kellene hajítani. Sokszor visszatérek egy-egy régi recepthez, vagy kipróbálok valami újat, ami megtetszik a recept, vagy egy kép alapján.

Ezt a receptet viszont megint csak a neten leltem, és Cookingstar jóvoltából bevonult a kedvenceim közé. A receptbe talán egy picivel több krumpli került, a cukrot pedig nagyvonalúan elhagytam. Ezen első alkalommal fekete oliva szemeket nyomkodtam bele (mag nélkülit...:), a mini paradicsomok helyett, de következőnek azt is ki fogom próbálni. (De csak az zöld oliva után, amit direkt ezért vettem:)

A recept nálam:

- 2 közepes krumpli
- 2 csésze liszt
- 1 teáskanál szárított élesztő
- 1 lapos teáskanál só
- 2/3 csésze langyos víz
- 3 evőkanál extra szűz olivaolaj
- 15 dkg mag nélküli fekete olivabogyó, egészben
- morzsolt oregánó, só a szóráshoz

Az elkészítésről Cookingstarnál olvashattok, itt mindent betartottam.

 

Csigás kenyér

Először a Macikonyhán láttam ezt az érdekes tekert-vágott kenyeret, amiről aztán meg is feledkeztem, annak ellenére, hogy le is mentettem a receptet. Két napja a gaszto.blog-ot olvasgatva viszont Zsúrkenyérnél újra felfedeztem ezt a szépséget.

A kenyeres kosarunkban egyetlen túrós zsemle figyelt, ezért aztán nem vártam sokáig: azonnal nekiláttam. Már fél tizenkettő környékén jártunk, amikor a sütőből kivettem, és nem volt erőm a fotózáshoz, így megkíméltem másnap reggelig, amikor a fotózást követően hamarosan elkövettem a gyalázatot: letörtem belőle egy szép darabot, hogy befaljam.

Mára még egy kevés maradt belőle, és bár nagyon finom volt még mindig, tegnap kicsit frissebbnek éreztem. De nem kell félteni minket, mivel tegnap este fél tizenkettőkor (ugye, a megszokás) újabb darabot szedtem ki a sütőből, úgyhogy mára is megvan a mindennapi kenyerünk:)

Amúgy az illata és az íze is eléggé eltér az általam megszokott kenyerektől. Ráadásul akárhányszor a konyha felé megyek mindig ingerel, hogy csak egy falatnyi réteget letörjek. Szerintem mindenképpen érdemes kipróbálni.

A receptet teljesen a Maci által leírtak szerint csináltam, a lisztnél volt csak változás. A kovászt bio teljes kiőrlésű rozslisztből, a többit bio tönköly fehér lisztből csináltam.

Uborkával és piacról szerzett friss tehén-gomolyával.

DNK Summer Version

A dagasztás nélküli kenyér, avagy leánykori nevén no-knead bread nyári verziója hozzávalókban szinte semmilyen változást nem jelent,  viszont megspórolhatunk vele jó pár órányi időt.

Az eredeti receptet összesen két ponton módosítottam: a 1/4 teáskanál élesztő nagyjából 1/2 teáskanálnyi lett, illetve a 1,5 csésze víznek melegnek kell lennie.

A tészta pár perces összeállítása után a tálat a lehető leggondosabban lefóliázzuk, és egy olyan helyre állítjuk, ahol biztosan éri a nap 3-4 órán keresztül. Ha szerencsések vagyunk, akkor 5 óra után is süthező már. Az alábbi képeken egy éppen 5 órás példány látható. Levegős, könnyű és finom mint mindig:)

A feledékeny háziasszony kenyere

Kenyér fronton egész jól állunk egy ideje. Bolti kenyeret... ehh, nem is tudom mikor vettünk utoljára. Jó, pár zsemlére kidobtam a pénzt múltkor, de csak azért, mert voltam olyan lusta, hogy előző este nem kevertem be a kenyeret, és a ház urának valamilyen szendvicsre valót kellett adnom.

Végigkutakodtam a magyar blogvilágot, és először Mademoiselle-nél, majd másoknál is megláttam a nekünk megfelelő megoldást. Sütéssel együtt 2 óra alatt készen lehet, és nekem sem okoz lelkiismeretfurdalást, hogy mit adok a vacsorához.

Természetesen, hűen magamhoz, nálunk teljes kiőrlésű lisztből készül, bár már volt rá példa, hogy kenyérliszttel is kevertem; olykor-olykor azért én is megengedhetek magamnak egy kis lazítást:)

A recept:

- 75 dkg teljes kiőrlésű liszt

- 1 és negyed evőkanál szárított élesztő

- 2,5 teáskanál só

- 6 dl meleg folyadék (6 dl víz vagy 5 dl tej+1 dl víz)

Hasonlóképpen, mint a dagasztás nélkül kenyérnél, a sót és az élesztőt egy nagyobb tálban egyszer összekavarom. A tálat mérlegre teszem és kimérem a 75 deka lisztet. Hozzáöntöm a folyadékot is (én általában csak vizet használok), és néhány mozdulattal összekeverem .

Ehhez ennél a mennyiségnél szerintem nem árt egy jó erős fakanál, elsőre majdnem eltörtem egyet:) A tál is akkora legyen, hogy amikor megkel (NAGYON!), akkor biztosan beleférjen. Én legtöbbször a tűzhely (villany) hátsó részére állítom, mivel amíg főzök, az eléggé felmelegszik, de radiátor közelében is jó helyen van.

Szépen hagyom 1,5 órát kelni (de persze többet is lehet, ha van olyan, aki ráér). Az utolsó fél órában a sütőt is melegítem 250 fokra kapcsolva, hőlégkeveréssel, a sütő aljába egy lapos tálat, vagy tepsit teszek, amiben van elég víz egy órára.

A kelés befejeztével, kiborítom egy jól meglisztezett, vagy búzacsírával megszórt deszkára, aztán minél kevésbé összekenve magam 8-10 részre vágom (de már vágtam csak 4 felé is, akkor nagyobb bucik lettek belőle). Ha sietek, akkor kb. 3 centi széles hengereket nyújtok belőle, olyan hosszúakat, amik széltében elférnek a tepsiben. Ha nem sietek annyira, akkor gombóckákat formázok belőlük. Akár így, akár úgy legtöbbször kicsit bevagdosom, és megszórom magokkal, reszelt sajttal, vagy ami éppen kézre esik:)

Továbbra is 250 fokon és hőlégkeveréssel 20-25 percig sütöm meg, majd rácson hagyom hülni. Mire kihűl addigra minimum egy el szokott "párologni". Még két nap múlva is nagyon finom!

Én kenyérnek nézném, de ez egy nagyobbacska buci.

No-knead bread: a dagasztás nélküli kenyér.

Kenyeres pályafutásom egy kerek jénaival és egy rossz állapotú gázsütővel indult. A kenyeret még forrón befaltuk, így nem derült ki, hogy vajon milyen állagú lett volna kihülés után.

Sok évig gondolkodtam egy kenyérsütőn, aztán, amikor sokadjára jutottam oda, hogy a boltban vett, eleinte finomnak tűnő, de másnapra gumissá alakuló kenyértől egyszerűen kikészül a gyomrom, akkor rászántuk magunkat és vettünk egy kenyérsütőt.

Ennek folyományaként végigböngésztem a fél webet, mégsem sikerült a tökéletes receptet megtalálnom. Érdekes, mert ez éppen arra az időre esett, amikor a New York Times-ban is megjelent a Jim Lahey féle recept, a no-knead-bread, vagyis a dagasztás nélküli kenyér.

Mivel azóta szinte kizárólag ezt sütöm (minden másnap), ezért jó néhány ismerősnek is lelkendeztem róla. Érdekes, mert sokaknak nem sikerült. Én meg csak álltam értetlenül, mígnem arra jutottam, hogy én is képes vagyok sótlanra főzni azt a levest, amibe mérgemben végül már majd egy marék sót beletettem. Talán szerencse kérdése is. Mindenesetre én most megteszem a magamét: feltöltögetem a képeket, amiket a kenyér sütése közben enyhén lisztes kézzel készítettem:)

A recept:

- 3 csésze liszt (jelenleg 1,5 teljes kiőrlésü lisztet és 1,5 csésze univerzális búzalisztet használok hozzá)

- 1/4 teáskanál szárított élesztő

- 1 és 1/4 teáskanál só

- kb. 1,5 csésze víz

A hozzávalókat éppen csak összekeverjük (nem kell kidolgozni, csak álljon össze), kb. galuska állagú valami lesz.

12-20 órán át lefedve állni hagyjuk, mígnem kovász-féle massza válik belőle.

Jól kilisztezett deszkára borítjuk, ekkor szórhatunk rá pl. magvakat, apróra vágott aszalt paradicsomot, oliva vagy olaj bogyót. A négy "sarkát" behajtjuk a közepe felé (mintha ajándékot csomagolnánk). A tetejét is meglisztezzük, letakarjuk, vagy beletesszük a lisztes (vagy nálam általában búzacsírás) konyharuhába.

Egy fedeles sütőedényt, fedővel együtt, beteszünk a sütőbe, amit 250 fokra előmelegítünk.

Fél óra múlva óvatosan kivesszük az edényt, beleborítjuk a tésztát, visszatesszük a fedőt, majd 30 percig, végül fedő nélkül 20-25 percig sütjük.

És a képek:

A massza egy napos állás után

Egy jó lisztes "deszka"

Az előbbi kiborítva az utóbbira



Ugyanez ujjheggyel kissé széthúzogatva



Pirított napraforgóval megszórva



1. hajtogatás



2. hajtogatás



3. hajtogatás



4. hajtogatás



Hasra fordítás

Ruhával letakarva áll 30 percet



Amíg az edény forrósodik a sütőben



30 perc után beleborítjuk a forró edénybe



Ez már sült 30 percet 250 fokon, fedővel



Ez pedig még 25 percet fedő nélkül



Az alja kicsit érdekes.