Így nyaralunk mi (idén másodjára:)

Barátokkal enni

Néhányukat 10 éve ismerem. Bejártuk fél Európát, de leginkább Franciaországot. Színészkedtünk franciául és magyarul. Velük szerettem meg a finom francia sajtokat, és természetesen a száraz vörösbort. Jó időket töltöttünk együtt.

Múlt hétvégén összejöttünk egy napra, mindazokkal, akik el tudtak jönni, és a kellemes nyári napsütésben újra ettünk-ittunk egy jót. Csak úgy franciásan. Arra emlékeztünk, hogy 10 éve alakult a Charivari.

A fényképen látható ételek egyikét sem én készítettem, de minden nagyon finom volt. (Akiét nem fényképeztem, attól utólag is bocs:)

C'était une bonne journée, merci a tous!

Barbecue

Taboulet

Gateau chocolat

Saint Albray et ses amis

La vigne

Másfél év távlatából: Málta...

... és a Fontanella Tea Garden

Némiképpen fáradtan nézelődtem a gasztro.blog oldalon (minden nap megnézem, még akkor is, ha a posztokat nem tudom elolvasni részletesen), és láttam a lucullus oldalán két cikket is Máltáról. Erről aztán eszembe jutott (ha már a francia út leírásával még mindig lógok...), hogy miről is tudnék én itt írni.

Már több mint egy éve, hogy Máltán jártunk, és nem tudom jövőre eljutunk-e újra, de azért elég pár pillanat, hogy felidézzem a hangulatot, az ízeket és illatokat. Meg a szelet. Márciusban, bár a nap úgy sütött, hogy megkapott, a szél meg olykor úgy fújt, hogy majd elrepültem:)

Aki esetleg nem tudná, Málta nagyjából Sziciliától száz kilométerre délre található szigetcsoport. Magát a legnagyobb szigetet szintén Malta-nak hívják. Ezen kívül még lakott sziget van Gozo és Comino. (Ez utóbbi pár fős lakottággal büszkélkedhet.)

A szigetek éghajlata nagyon enyhe, ezért, illetve változatos történelmük emlékei miatt, a turisták kedvelt célpontja.

Természetesen sokaknak az is pozitívum, hogy, mivel az ország 1964-ig Nagy-Britanniához tartozott, a mai napig az ország egyik hivatalos nyelve (és az oktatásé is!) az angol. Az anglicizmusnak természetesen más kellemes vonatkozásai vannak azon kívül, hogy akár a legidősebb helyi lakossal is képesek vagyunk kommunikálni, mivel beszél egy világnyelvet. Ez pedig a mindenhol, minden időben felszolgált angol tea. Természetesen erősen. Természetesen tejjel.

Mivel mi márciusban voltunk, és a hőmérséklet végig 15-20 fok körül mozgott, az előbb is említett erős szelekkel, bizony minden nap megittuk a magunk tea adagját, akár egy kimerítő városnézés, akár csak egy rövid séta után. Valahogy így írta Mikes György az angolokról is: ha felébredtél, reggeli előtt, reggelihez, reggeli után, ha fáradt vagy, ha kipihented magad, ha jó az idő, ha rossz az idő... és így tovább.

Igaz a Fontanellába nem csak véletlenül jutottunk el, hanem eleve utunk egyik célpontja volt. A fővárostól, Vallettától, alig fél órára található Mdina városa, egy a tájból kiemelkedő dombon. (Természetesen busszal, mert Máltánál csak egy jobb dolog van: a máltai buszok.) Maga a város, mint Málta legtöbb városa, középkori, hatalmas falakkal körbevéve, a történelmi emlékeket maximálisan rendben tartva.

A város nagyon csendes, bár láttunk autót behajtani, de azt hiszen talán összesen kettőt. Ezen kívül egy lovaskocsi, néhány tucat turista, és nagyjából ugyanannyi macska lézengett csak az utcákon. (Máltán imádják a macskákat, egyes parkokba kis házakat építettek neki, ahova rendszeresen ételt is hordanak.)

Szóval ebben a csendes minivárosban található a Fontanella, közvetlenül a várfalnál és várfalon, egy olyan részen, ahonnan szinte egész Máltára ráláthatunk, a szédületes kilátásnak köszönhetően. (Nem említettem még: Málta összesen 316 négyzetkilométer)

A majdhogynem kihaltnak tűnő városra tökéletes magyarázatot ad, amikor meglátjuk a piros-fehér napernyők alatt eszegető, fényképező tömeget. Ennek ellenére nem nehéz helyet találnunk. Igaz első látogatásunkkor nem rögtön a várfal mellett, de másodikra akár már oda is ülhetnénk (aztán mégsem, mert eléggé fújt a szél).

Ez a teázó az egyik legnépszerűbb és legismertebb hely az egész országban. Nem igen hallottam olyan turistáról, aki kihagyta volna. És, hogy miért is érdemes a Fontanellába menni? Például a csokitortáért. Azért a csokitortáért, aminél finomabbat még nem ettem. Ráadásul úgy mondom ezt, hogy én nem is szeretem a csokitortát!

Szóval ez a csokitorta egyszerre töményen, de élvezetesen csokis tésztájú, természetesen krémes csokikrémmel (jó minőségű csokiból készült ganache), mindezen felül a tetején még alig ragadós csokimáz. Annyira isteni volt, hogy többször elgondolkoztam már rajta, vajon hogyan lehetne sérülés, és minőségbeli romlás nélkül hozatni egy adagot. Valaki nem megy mostanában arrafelé?:)

Ezen felül nagyon finomak még a szendvicseik is. Azzal az igazán finom sárgás, angol mustárral készítik őket, aminek a mi isteni mustárunk csak távoli rokona.

Az ott elfogyasztottakról csak egyszer csináltunk képet, ezen szerepel az ominózus csokitorta, mögötte a tej, és a tea két főre, egy pastizzi, ami egy leveles tésztaféle, ha minden igaz, sajttal töltve. Még emögött egy ír kávé, és, ha minden igaz, akkor egy mascarponés-gyümölcsös tortaszelet (a befalója nem emlékszik:) helyezkedik.

Ez utóbbi tortán kívül egy dologra nem emlékszem, akárhogy erőltetem az agyam, vajon a máltaiak nemzeti itala a Kinnie, szerepelt-e az étlapon? Pedig ez a keserű narancsos-gyógynövényes kesernyés üdítő szintén ott tartózkodásunk egyik alappillére volt.

Hoztunk is haza egy üveggel, de sajnos már régen elfogyott. Sajnos Máltán kivül nem forgalmazzák. Azt hiszem a csokitorta mellé még bepakoltatnék pár dolgot...