Serpenyős zöldspárga

Ha jól emlékszem nem került fel tavaly a blogba a fehér spárgával való első, és sajnos nem túl jó, találkozásunk története. Röviden csak annyi, hogy bár hámoztam, meg alaposan megnéztem, hogy mennyire friss, olyan nagyon szálkás volt, hogy nem sok örömünk telt benne:)

A második alkalommal már zöld spárgával próbálkoztam, bár az is igaz, hogy brokkolival keverve lett egy vega ebéd egyik körete, és szerencsére annyira ízlett, hogy tudtam, idén újra próbálkozni fogok.

Nemrégiben, erősen kísérleti jelleggel, beszereztem a piacon egy csomaggal (kettőnknek, látszik, hogy óvatos vagyok:), aztán körbenéztem a blogokon, hogy kinél mi sül-fő. Nagy bánatomra szinte mindenhol hasonló recepteket találtam (leginkább csőben sütve, tejszínes mártással vagy baconbe burkolva), viszont én olyasmit szerettem volna, ami sokkal erőteljesebben kiadja magának a spárgának az ízét és nem kell sokat pepecselni vele.

Végül úgy döntöttem, hogy a kedvenc módszeremmel fogom megoldani a kérdést: előszedtem hát szegény, sokat szenvedett serpenyőnket, majd megalkottam a számomra legegyszerűbb változatot, amely ráadásul nagyon finomnak is bizonyult.


Serpenyős zöldspárga

- 25 dkg spárga
- 5 dkg házi sonka
- egy evőkanál olivaolaj
- só, frissen őrölt bors, fokhagyma
- fél-egy deci víz

A sonkát apró kockákra vágtam, majd az olivaolajon pár perc alatt átpirítottam, az előre megpucolt (végültől megszabadított) spárga rudacskákat óvatosan, és leginkább párhuzamosan, a könnyebb keverhetőség érdekében, a serpenyőbe helyeztem, majd nagy lángol 3-4 percig pirítottam.

Közben megszórtam egy kevés sóval, apróra vágott fokhagymával, illetve frissen őrölt borssal, majd hozzáöntöttem a vizet is. Bár ehhez a serpenyőnkhöz, mérete miatt, nincs fedőnk, de egyik fém keverőtálam pontosan lefedi, így azzal beborítottam, és nagyjából 10 percig hagytam párolódni, közepes lángon.

A "fedőt" levéve nagy lángon addig pirítottam egyszer-kétszer átkeverve, amíg a víz el nem párolgott. Ekkor a spárga még roppanós, de belül még puha, ráadásul elég erőteljes az íze is.

Mivel ebédnek készült, ezért csilis-fokhagymás csirkemell falatkákat is gyártottam hozzá, valamint az előző napról megmaradt kevéske levesből kihalásztam a krumplikat, és további adag fokhagymás oliván alaposan (képen látható mennyire) megpirítottam.

Serpenyős hét 3.

Ha már tegnap belépett a képbe az a pár szem burgonya, úgy gondoltam ma is körbenézek a kamra tájékán, mivel bonyolítsam meg az immár harmadik napja tartó serpenyős őrületet.

Hamar megakadt a szemem egy bontott csomag szélesmetélten, amiből vagy tíz dekányi várta türelmesen sorsát. Nem tudom mi miatt maradt ki, általában inkább megfőzök egy egész csomagot, és a maradékot üveresen elteszem a hűtőbe. Mindenesetre nekem most nagyon jól jött, hiszen újabb recepttel gazdagodtam.

Serpenyős 3. - Tésztás-hagymás-zöldséges

- kevés olivaolaj
- egy közepes fej hagyma (szintén kamrai szökevény)
- 10 deka tészta (bármilyen)
- 2-3 marék zöldségkeverék
- kevés só
- 1-2 aszalt paradicsom apróra vágva
- 1 dl víz
- 2 evőkanál tejföl vagy kefír

Az olajat felhevítjük, rádobjuk a kockákra vágott hagymát, és üvegesre pároljuk. Ekkor beletesszük a tésztát (hosszabb tésztánál érdemes eltördelni, legalább félbe), és egyszer-egyszer megkeverve addig pirítjuk, míg fehéredni nem kezd.

Rádobjuk a zöldségkeveréket, az aszalt paradicsomot, megsózzuk és felöntjük a vízzel. Olykor átkeverjük, hogy a tésztát mindenhol érje a víz, ha elpárolog és még túl kemény a tészta, akkor kevéssel pótoljuk. Amikor a tészta al dente beleszórjuk az aszalt paradicsomot és egy kevés tejfölt vagy kefírt. Párszor megkeverjük, majd elzárjuk a tűzhelyet alatta. Öt perc állás a tésztának csak jót tesz, a maradék nedvességet is magába szívja.

Ahogy a tészta a hagymán pirul, majd vele és a többi zöldséggel együtt fő meg, egészen különleges ízt ad neki. A kevés kefír (nálam) úgy jött a képbe, hogy kóstolás közben az íze egészen a nagymamám hagymás-tejfölös dödölléjére emlékeztetett, így hamar tettem bele egy kevés tejterméket.

Szerintem nagyon finom lett. Két adagban fogyott el, egészen laktatónak találtam. Természetesen evőpálcikával fogyasztottam:)

Serpenyős hét 2.

Ahogy egy jó drámában is, a háttér ismertetése után egyszer csak belép a színre a cselszövő, aki aztán alaposan összekeveri a dolgokat, hogy szegény főszereplőknek, meg általában a jó oldalon állóknak, legyen mit kibogozgatniuk, és persze a végén hepiend.

Ma az én serpenyős "darabomba" is bekerült egy cselszövő, a félszer fél méteres kamránknak szinte az ajtajában megbújó:), újnak becézett, de már erőteljes külső burkot növesztő, kilónyi krumpli.

Mivel hogy ilyen szépen egymásba botlottunk, ezért ő lett a mai felvonás főszereplője, és ámbár megbolygatta egy picit a terveimet, azért nem annyira, hogy eltéríthetett volna, pláne hogy a "mexikói" is közbelépett, és a végén mind boldogan pirultak serpenyőmben.

Serpenyős 2. - A krumpli közbelép
(bár ez inkább film, mint dráma cím:)

- kevés olivaolaj
- 1 kávéskanál köménymag
- fél kávéskanál törött bors
- fél kávéskanál őrölt babérlevél
- két nagy krumpli
- két marék zöldségkeverék
- kevés só

Amúgy indiaisan a felforrósított olajban megpirítjuk a fűszereket, majd a kb. 3-4-5 milisre vágott krumpliszeleteket is rádobjuk(esetleg nagyon kevés vízzel) és félpuhára pároljuk-pirítjuk (nagy lángon természetesen).

Az egyéb zöldségeket és a sót ekkor tesszük hozzá, majd gyakran megkeverve, rázogatva addig hagyjuk a tűzön míg pirulni nem kezdenek. Et voila.

Megjegyzésnek két dolog. Egyik, hogy én szeretem az eltérőre vágott zöldségeket kombinálni az ételben, de ilyenkor mindig figyelni kell rá, hogy a nagyobbat (itt a krumpli) nézzük meg, mivel az lassabban puhul meg. Persze másik lehetőség, hogy nagyjából egyformára vágjuk a krumplit is, így kevesebb gond lesz vele.

Másik pedig: vigyázat, ez csíp!:)

Serpenyős hét 1.

Hát visszatértem, vagy miacsoda, egy hét láblógatás és nagyrészt éttermi étkezés után. Ez a nyaralás étkezésileg is szabadságot jelentett, vagyis mindenki azt evett, amit akart, ámbár egyszer rögtönöztem egy pár perces monológot a vaj és margarin különbségeiről. (Meg a cukorról/mézről/mesterséges édesítőkről, meg a fehér/teljes kiőrlésű lisztről..stb..:)

Akárhogy is szabadság, azért főleg levest ettem, és húsféléket, na meg persze isteni, faszénen sütött, vékony tésztájú kürtőskalácsot és még istenibb háziféle réteseket (meggyest, mákost, meggyes-mákost, almást, túrós..hmm..azt hiszem ennyi:)

A hétvége eljöttével, és hazatértünkkel, azonban drága szép szervezetem már igencsak ellenkezett önön gyilkolászásom ellen, plusz még szalma is lettem, úgyhogy minden okom megvan rá, hogy visszatérjek az minden étkezésünk alapjaihoz, a Serpenyősökhöz.

A serpenyős pedig nem másban készül mint egyetlen serpenyőnkben, egy kétkezes (azt hiszem ez a legnagyobb, amit kapni lehet..) magas falú Tefal serpenyőben. Felmerülhet a kérdés, hogy minek kell két főnek egy akkora serpenyő, amiben egy kiló zöldség szinte elveszik, de más oldalról kell megközelítani a kérdést: ez a serpenyő legalább 3-4 másik helyett is állja a sarat. Hogy enyhén reklámszagú (ízű?) legyek: ezt aztán soha nem tesszük el a szekrénybe. És nem csak azért mert nehezen fér el (mert igen), hanem mert ez az az edény, amit főzéseink 70 százalékánál használunk.

Sok-sok időnek ezelőtte a serpenyőst még wokosnak hívtam, azonban változik minden, így a használatomban levő konyhai eszközök is, és wokost átminősítettem serpenyőssé. Nem mintha a technikán változtattam volna: kevés, vagy semmi zsiradék, és nagy lángon pirított hozzávalók, leginkább zöldségek.

A héten, a legfelül ecsetelt indokokból a serpenyős lesz a heti menü fénypontja, és bár gasztronómiailag nem egy csoda, úgy gondoltam egy ilyen sorozat megér egy-két posztot:)

Kezdődött pedig a hét, hogy semmi nem volt a hűtőben, és mivel ez a hetünk csak csütörtökig tart (később még elmagyarázandó indokokból), ezért úgy gondoltam csak a minimális zöldségeket, gyümölcsöket szerzem be, no, meg a kedvenc túrós zsemlémhez szükséges túrót és tejfölt. Innen aztán adta magát a dolog, hogy én bizony fagyasztott zöldfélét veszek (igen, nyár közepén.. viszont a gyümölcsöt a Hunyadi téren vettem ma reggel, ahogy elállt az eső, bibibii:), és innen már tizedmásodpercek kérdése volt a serpenyős.

Serpenyős 1.

- fél marék mag (most szotyi+lenmag)
- 30 dkg zöldség (ezúttal a valamelyik hülye által mexikóira keresztelt színességesség)
- két darab aszalt paradicsom apróra vágva
- egy óriásgerezd fokhagyma vékonyra szelve
- kevés olivaolaj
- só
- tört bors
- kb. 3 dkg sajt
- kb. 2 evőkanálnyi tej vagy tejföl

A serpenyőt alaposan felhevítjük az olivával, majd beledobjuk a magokat és a paradicsomot. Legnagyobb fokozaton, átkevergetve pirítjuk, majd, ha pattogni kezd (a lenmag nagyon gyorsan), akkor beledobjuk az zöldségeket és a fokhagymát. Az egészet enyhén megsózzuk, tört borssal is megszórjuk, és ugyanúgy a legnagyobb fokozaton, többször átkeverve addig pirítjuk, amig a zöldség átforrósodik, illetve a széle egy kicsit pirulni kezd (ennél jobban is meg lehet pirítani).

Ekkor a tejet vagy tejfölt beleöntjük, alaposan elkeverjük, így a hirtelen hőt veszített zöldségek nem lesznek olyan szárazak. Ezután a tűzről levesszük, a kockákra vágott sajttal egyszer összekeverjük, és tányérra (nálam nagy müzlis tálba) kanalazzuk.

Ebben az esetben szerettem volna még valamit mellé, úgyhogy kollégista (éhenkórász) életem egyik nagy "találmányát" készítettem el. Persze azóta, hogy ezt kitaláltam (sok-sok éve), már rájöttem, hogy az indiaiak alaposan megelőztek, de azért nem haragszom rájuk:)

Kollégista falatok

- kb. 2 marék tk. rozsliszt
- 2 csipet só
- bors, ízlés szerint szárított zöldfűszer
- víz
- kevés olivaolaj

A lisztet a sóval, fűszerekkel összekeverjük, majd annyi vízzel keverjük össze, hogy lágy, de könnyen nyújtható tészta legyen belőle. Akár kézzel kb. fél centi vastagra nyútjuk, nagyjából 2x2-es négyzetekre vágjuk.

Kevés olajat serpenyőben felforrósítunk, a négyzeteket először egyik majd másik oldalán is picit megpirítjuk. A zöldség mellé, de akár magában, vagy valamilyen szószba mártogatva akár, megesszük.