Serpenyős zöldspárga

Ha jól emlékszem nem került fel tavaly a blogba a fehér spárgával való első, és sajnos nem túl jó, találkozásunk története. Röviden csak annyi, hogy bár hámoztam, meg alaposan megnéztem, hogy mennyire friss, olyan nagyon szálkás volt, hogy nem sok örömünk telt benne:)

A második alkalommal már zöld spárgával próbálkoztam, bár az is igaz, hogy brokkolival keverve lett egy vega ebéd egyik körete, és szerencsére annyira ízlett, hogy tudtam, idén újra próbálkozni fogok.

Nemrégiben, erősen kísérleti jelleggel, beszereztem a piacon egy csomaggal (kettőnknek, látszik, hogy óvatos vagyok:), aztán körbenéztem a blogokon, hogy kinél mi sül-fő. Nagy bánatomra szinte mindenhol hasonló recepteket találtam (leginkább csőben sütve, tejszínes mártással vagy baconbe burkolva), viszont én olyasmit szerettem volna, ami sokkal erőteljesebben kiadja magának a spárgának az ízét és nem kell sokat pepecselni vele.

Végül úgy döntöttem, hogy a kedvenc módszeremmel fogom megoldani a kérdést: előszedtem hát szegény, sokat szenvedett serpenyőnket, majd megalkottam a számomra legegyszerűbb változatot, amely ráadásul nagyon finomnak is bizonyult.


Serpenyős zöldspárga

- 25 dkg spárga
- 5 dkg házi sonka
- egy evőkanál olivaolaj
- só, frissen őrölt bors, fokhagyma
- fél-egy deci víz

A sonkát apró kockákra vágtam, majd az olivaolajon pár perc alatt átpirítottam, az előre megpucolt (végültől megszabadított) spárga rudacskákat óvatosan, és leginkább párhuzamosan, a könnyebb keverhetőség érdekében, a serpenyőbe helyeztem, majd nagy lángol 3-4 percig pirítottam.

Közben megszórtam egy kevés sóval, apróra vágott fokhagymával, illetve frissen őrölt borssal, majd hozzáöntöttem a vizet is. Bár ehhez a serpenyőnkhöz, mérete miatt, nincs fedőnk, de egyik fém keverőtálam pontosan lefedi, így azzal beborítottam, és nagyjából 10 percig hagytam párolódni, közepes lángon.

A "fedőt" levéve nagy lángon addig pirítottam egyszer-kétszer átkeverve, amíg a víz el nem párolgott. Ekkor a spárga még roppanós, de belül még puha, ráadásul elég erőteljes az íze is.

Mivel ebédnek készült, ezért csilis-fokhagymás csirkemell falatkákat is gyártottam hozzá, valamint az előző napról megmaradt kevéske levesből kihalásztam a krumplikat, és további adag fokhagymás oliván alaposan (képen látható mennyire) megpirítottam.

Véletlen vega ebéd

Sajnos ebből a fogásból nem lett igazi alliteráció, mert, hogy ebédre készült. De azért nagyon finom volt.

Kivételesen nem csak a lustaság az oka, hanem nyelvvizsgára tanulva egyszerűen elmaradt a következő heti menütervezés, és ennek még az előző hét is az áldozatául esett. Így aztán, amikor körbenéztem, hogy biztos van még egy csirkemell a fagyasztóban, hát alaposan tévedtem. Viszont volt itthon egy fél kiló zöldspárga, ugyanennyi brokkoli, és a véletlenség kedvéért, ugyanennyi újkrumpli.

A brokkolit apró rózsákra szedtem, a spárga alsó részét levagdostam, majd a maradékot kb. 2-3 centis darabokra vágtam. A zöldeket felforraltam, majd leszűrtem. Egy serpenyőben szotyit, szezámmagot, és a még zöldebb érzés kedvéért tökmagot pirítottam egy teáskanálnyi olivaolajon, erre rádobtam az enyhén megpárolt zöldségeket, majd nagy lángon összepirítottam. A végén egy-két kanál tejföllel összekevertem, picit sóztam, összeforraltam, egy külön tálra öntöttem.

A minikrumplikat, kefével alaposan átdörzsöltem, majd félbe, negyedbe vágtam. Ugyanabban a serpenyőben nagyjából egy teáskanálnyi olivára egy teáskanálnyi tört színesborsot dobtam, rövid ideig forró tűzön pirítottam, majd a krumplival összeforgattam. Jó párszor megkevertem, hogy biztosan minden oldala átpárolódjön, majd még hagytam, hogy kicsit megpiruljon, majd a zöldek mellé pakoltam őket.

Aztán úgy döntöttem, hogy ez így nem lesz elég, és előkaptam egy csomag szójagranulátumot. Ebből 10 dekát nála kicsit több vízzel feltöntöttem és kevés tartósító- és sómentes vegetával, fokhagyma granulátummal és kevés sóval, borssal összekevertem.
Amikor a keverék megszívta magát, alaposan kinyomkodtam, két tojást ütöttem bele, és mivel kicst hígnak találtam, ezért a házi kenyerekből készült zsemlemorzsámból is tettem bele 2-3 evőkanálnyit, végül apró gombócokká gyúrtam.

A harmadszor is felhasznált serpenyőbe egy picivel több olivát tettem (2-3 teáskanálnyit), majd a gombóckákat kicsit laposra nyomkodva, mindkét oldalát pirosra-barnára (nálunk ez utóbbi a jobb) sütöttem.

Mivel még ekkor is volt bennem energia, ezért 2 deci tejfölt 2 evőkanálnyi mustárral és egy kis fej, apróra vágott hagymára összekevertem, Ebbe lehetett mártogatni a szójafasírtokat, és a krumplikat.

Az egész főzés nagyjából egy óra alatt megvolt.