A legjobb mogyoróvajas csokis keksz

Egy ideje már várakozott egy üveg mogyoróvaj a hűtőben. Többször megnéztem, a neten is körbenéztem, hogy mit is csinálnék vele, aztán újabb hónapra úgy felejtettem. Nemrég viszont rájöttem, hogy, ha így folytatom, akkor életem első üveg mogyoróvajának lejár a szavatossága, úgyhogy nem volt mit halogatni tovább, pillanatok alatt eldöntöttem, hogy mit akarok:)

Előre figyelmeztetek mindenkit, hogy, hogy ezt a kekszet nehéz lesz több napig tartogatni. Én magam hihetetlen hősiességgel napi egy darabot ettem uzsonnaként, egy jó koffeinmentes kávéval, illetve 3 darabot elajándékoztam, pedig most, hogy fogyóban van, már erősen kétlem, hogy teljesen magamnál voltam közben:D

Az eredeti recept itt található, szokás szerint változtattam rajta egy keveset.

Mogyoróvajas csokis keksz

- 12 dkg puha vaj
- 15 dkg sötét, melaszos nádcukor (vagy csak barna nádcukor)
- 12 dkg méz
- 19 dkg mogyoróvaj
- 1 tojás
- 1 teáskanál vanília esszencia
- 13 dkg teljes kiőrlésű liszt
- 1 teáskanál szódabikarbóna
- fél kávéskanál só
- 9 dkg zabpehely
- 15 dkg gyümölcscukros, diabetikus étcsoki, kockákra vágva

Először összekevertem a vajat, a mogyoróvajat, a nádcukrot és a mézet, majd hozzáadtam a tojást és a vaníliát, míg teljesen egyneművé vált. Ekkor belekevertem a sót és a zabpelyhet, a csokit,  illetve a szódabikarbónát és a lisztet.

A végére számomra már nem volt fakanállal keverhető, így kézzel dolgoztam össze. Nem baj, ha morzsolódik, csak az összes lisztet vegye fel.

Én fagyis kanállal adagoltam, ebbe szerintem kb. másfél evőkanálnyi tészta fért, majd még kézzel gömbölyítettem rajtuk, mivel én nagyszemű zabpelyhet használtam, így az jobban belesimult a tésztába. Sütőpapíros tepsibe pakoltam őket, kb. 2 ujjnyi helyet hagyva köztük. Amikor a tepsi megtelt, egy sima aljú pohárral laposra nyomkodtan őket, aztán mehetett az előmelegített sütőbe.

Az eredeti receptben 6-9 percet ír, nekem 10 percnél még nagyon puha volt a teteje, így kb. 13 percig sütöttem őket. Így az aljuk már megbarnul, viszont cserébe finom ropogós lett, amikor kihűlt.
Ha puhábbra szeretnéd, akkor (sütőtől függően persze) kb. 11-12 percig érdemes sütni közepes lángon.

Teljes kiőrlésű karácsonyi gyümölcskenyér

Úgy tűnik a karácsonyi gyümölcskenyér lassan hagyománnyá válik nálunk, tavaly ilyenkor muffin formában sütöttem egy adagot, idén viszont szilikonos kenyérsütő formában sütöttem. Ráadásul ez egy nagyon gazdag, tömörebb tésztájú típus, ami a benne található aszalt meggy és házilag barna cukorral kandírozott narancshéj darabkák miatt nem vált túl édessé.

Teljes kiőrlésű karácsonyi gyümölcskenyér

- 12 dkg puha vaj
- 7 dkg sötét melaszos nádcukor
- 7 dkg méz
- 3 tojás
- 2 evőkanál barna rum
- 1 narancs héja
- 1 narancs leve
- 1 citrom leve
- 12 dkg darabolt dió
- 10 dkg aszalt meggy
- 10 dkg datolya
- 10 dkg mazsola
- 10 dkg birsalma sajt
- 10 dkg barnacukorral kandírozott narancshéj
- 23 dkg graham liszt
- 1 teáskanál sütőpor
kevés fahéj, szegfűszeg

Pár nappal a sütés előtt a nagyobb aszalt gyümölcsöket összevágtam, majd az összeset összekevertem, és két-két evőkanál vanília esszenciával és egy evőkanál vízzel meglocsoltam, hogy felpuhuljanak (ezt a folyadékot teljesen beszívják, viszont nem áznak szét).

A vajat addig kevertem a cukorral és a mézzel, majd a tojásokkal is, amíg habos nem lett. Akkor belekevertem a rumot, a narancs levét és reszelt héját, valamint a citrom levét. Ezután kerültek bele az aszalt gyümölcsök és a dió, végül a liszt és a sütőpor.

A tészta elég sűrű lett, kanállal jól adagolható. Én egy szilikonos kenyérsütő formát és három kisebb tenyérnyi szilikonos formát tudtam háromnegyedig megtölteni vele.

Előmelegített sütőben közepes lángon a tenyérnyi formáknak 50 perc, a kenyérsütő formának 1 óra 40 perc kellett.

A legnagyobb sütit másnap még megszúrkáltam hurkapálcikával, és egy-két teáskanál rummal meglocsoltam a tetejét.

Az eredeti recept itt található, bár mennyiségileg és a használt alapanyagok tekintetében is változtattam rajta.

Süti képek

Az utóbbi időben kicsit elmaradtam a posztolással, de a sütéssel természetesen nem. Amíg sikerül megírni a többit, addig is íme a mostanában sütött finomságok:

Kakaós és fahéjas kiflik

 A múltkor éppen emlegettem, hogy szeretek sütit (is) ajándékozni, ha megyek valahova, és most hétvégén ismét alkalom nyílt ennek bizonyítására.Ezúttal azonban befészkelte a fejembe magát a gondolat, hogy a szokásos, sokáig elálló aprósütik helyett inkább egy kelt tésztát válasszak.

Ha kelt süteményről van szó, akkor a legelső, ami az eszembe jut, az a fahéjas és kakaós tekercs, darázsfészek avagy, ahogy én tanultam kumóka (Volt is már rá példa itt és itt). Viszont a kumóka alja, ha jól készíti az ember, általában elég ragadós, és szerettem volna, ha a süti nem ragad azonnal annak a kezéhez, aki megkóstolja, így ezúttal valamilyen kezelhetőbb formára volt szükségem.

Hosszas gondolkodás után eszembe jutott, hogy Limaránál láttam egy turbó csokis kiflit, amit kinézetre és az elkészítés gyorsaságát tekintve is szimpatikusnak találtam, úgyhogy gyorsan újra előkerestem a receptet, ami alapján végül elkészült az én változatom.

Kakaós és fahéjas kiflik
32 darab

Tészta
50 dkg graham liszt
10 dkg kenyérliszt
5 dkg méz
1 tojás
3 dl langyos tej
7 dkg olvasztott vaj
4 dkg élesztő
1 csipet só

Kakaós töltelék 16 kiflire
5 dkg puha vaj
5 dkg melaszos nádcukor
2 dkg kakaó

Fahéjas töltelék 16 kiflire
5 dkg puha vaj
5 dkg melaszos nádcukor
2 teáskanál fahéj

Az élesztőt elkevertem a langyos tejjel, majd összekevertem a folyékony hozzávalókkal, végül pedig a liszttel. Ezúttal kézzel dagasztottam, viszonylag gyorsan (kb. 5-8 perc) öszeállt egy viszonylag laza, kicsit ragadós tésztává. Ekkor az edényből kiemeltem a tésztát, és egy nagy csipet vajjal kikentem az edényt, majd ugyanide vissza tettem a tésztát kelni, nagyjából 30-40 percre.

Ez alatt bőven volt időm a töltelékeket kikeverni, a nyújtáshoz deszkát, szilikonlapot, sodrófát előkészíteni, sütőt előmelegíteni.

A tésztát 4 felé vágtam, egyet-egyet kinyújtottam, a lehető legvékonyabbra, így nekem kb. 30-35 centis köreim lettek. Az egyiket lekentem az egyik féle töltelékkel, majd a másik, üres, tésztát ráborítottam. (Ha nem teljesen fedi, nyugodtan lehet a tésztát még nyújtogatni, nekem jól tartott, nem szakadt ki.)

Az összeborított köröket 16 felé vágtam, majd a szélesebb felüknél kezdve feltekertem. Ugyanezt megismételtem a másik tölteléknél is.

Nekem egy közepes tepsibe elfért fél adag, úgy, hogy kb 2 ujjnyi távolságot hagytam köztük. A kifliket kb. 15-18 percig sütöttem, közepes lángon. Ekkor a tetejük már kicsit aranybarnává vált.

Amíg a kiflik melegek voltak, a külsejük kifejezettek roppanós volt, míg a belsejük eszméletlenül puha. Másnapra megpuhultak, de ugyanolyan finomak maradtak.

Teljes kiőrlésű Rákóczi túrós

Pénteken, nagoyn jó áron, vettem fél kiló túrót, anélkül, hogy kigongoltam volna, pontosan milyen sütemény lesz belőle. Mert természetesen, hogy az lesz belőle, nem volt kérdéses:)

Másnap leültem és átnéztem a túrós receptjeimet, és bár egy darabig az Analfabéta rétes volt a favorit, de végül elvetettem, mert szerettem volna egy új receptet, amit még soha nem sütöttem. Természetesen, mint mindig ilyenkor, elkezdtem a neten keresgélni, amíg rá nem jöttem, hogy a Rákóczi túrós az, ami az abszolút befutó, több okból is.

Ahogy említettem, egyrészt még sosem sütöttem, másrészt a párom imád mindent, ami habos, harmadrészt (senki ne nevessen): én még soha nem ettem Rákóczi túróst. Ki kellett próbálni:)

Teljes kiőrlésű Rákóczi túrós
(mézzel és nádcukorral)

Tészta
20 dkg teljes kiőrlésű búzaliszt
10 dkg vaj
5 dkg méz
1 tojás sárgája
1 dl teljföl
1 késhegynyi szódabikarbóna

Túrós töltelék
50 dkg túró
8 dkg méz
3 kisebb tojás
2 evőkanál búzadara

Tojáshab
6 tojás fehérje
7 dkg nádporcukor

+ pár kanál eperlekvár

A lisztet és a vajat összemorzsoltam, majd a többi hozzávalót is hozzá téve összegyúrtam. Kicsit tapadós linzertészta lesz belőle, de a célnak nagyon jól megfelel, így sokkal lazább lesz a tészta.
A sütéshez én egy kb 40x22 centis jénai sütőedény használtam, ezt egy kevés vajjal kikentem, majd a tésztát egyenletesen belenyomkodtam.

A sütőt közepesen erős lángra állítottam, természetesen a meggyújtás után rögtön betettem az edényt, hogy biztosan ne repedjen meg. Kb. 15 percig sütöttem, illetve, addig, amíg már erősebben megéreztem az illatát. (Nem pirult még.)

Amíg sült, összetörtem a túrót, majd belekevertem a mézet, a tojások sárgáját és a búzadarát is. A tojások fehérjét egy csipet sóval kemény habbá vertem, és a végén óvatosan, nagy mozdulatokkal belekevertem.

A jénait a tésztával kivettem a sütőben, és pár percig hűlni hagytam, majd vékonyan megkentem az eperekvárral. Végül óvatosan rásimítottam a túrós krémet, úgy, hogy minél egyenletesebb legyen.
Mivel ennyi idő alatt a jénai nem hűlt ki, visszatettem a meleg sütőbe, és további 20-25 percig sütöttem, vagyis addig amíg a túrós réteg megszilárdult.

Eközben  megdaráltam a nádcukrot, majd felvertem a tojások fehérjét (amiből szerencsére a fagyasztóban mindig van pár plusz). Amikor már kemény a hab, akkor lassan hozzákevertem a nádcukrot is, és újra felvertem. A fejem fölé sosem szoktam tartani:), de a nádcukorral nagyon kemény habot lehet felverni, bár persze fehér soha nem lesz:)

Amikor a túrós töltelék elkészült, azt is megkentem eperlekvárral, majd rásimítottam a tojáshabot és a jénait egy ráccsal feljebb téve, a sütő erősségét gyengébb fokozatra visszavéve addig szárítottam, amíg a tojáshab pirulni kezdett.

A jénaiban sütésnek megvan az az előnye, hogy nagyon gyorsan elkészül az egész (kb. egy óra), viszont mindent elő kell készíteni, mert az edény nem hűlhet ki, hiszen különben megrepedhet.

A tésztának jót tesz, ha kicsit összeérik a többivel, mivel, ugye, sokkal erősebb az íze, mint egy fehér lisztből készült tésztának.

Ahogy olvastam eredetileg baracklekvárral készülne, de mivel a párom nem szereti, ezért nálunk barackból sosem készül lekvár. Az eperlekvárt még tavaly csináltam, nagyon kevés mézzel, kevés ideig főzve.