Természetesen, ma megint véletlenül láttam meg, hogy utolsó nap van. Először csak legyintettem, hogy ez az én formám, ez megint nem jött össze, de végül rájöttem, hogy amúgy is éppen itt az ideje, hogy hétköznapokon valami finomsággal induljon a nap. Ezúttal nem ajándékba készült ugyanis, csak a magunk örömére.
Szerencsére elmondhatom, hogy már eltelt pár év úgy, hogy nem esünk bele a karácsonyi ajándékozási őrületbe, csak akkor adunk ajándékot valakinek, ha találunk valami igazán hozzá illőt. Ezen túl legfeljebb aprósüteménnyel, és, ha sikerül jó áron mandulát szerezni, akkor házi marcipánnal készülök.
Ennek a receptnek az eredetijét tíz éve jegyeztem le, az akkor már majdnem betelt receptes könyvembe. Nem tudom pontosan miért is kaptam meg, ugyanis azzal a kollégiumi szobatársammal egyátalán nem voltam jóban, aki végül is megengedte, hogy lemásoljam az egyik kedvenc süti receptjét. Utólag is köszönöm neki!
Csokis-diós angol teasütemény (azaz cookie:)
- 25 dkg vaj
- 2 tojás
- 45 dkg teljes kiőrlésű rozsliszt
- 1 cs sütőpor
- 15 dkg méz
- 1 teáskanál fahéj, gyömbér és kardamom
- 10 dkg dió
- 20 dkg étcsoki
A vajat a liszttel összemorzsoljuk, majd hozzákeverjük a sütőport és a fűszereket. Beletesszük a mézet és a tojást, majd amikor kb. egyneművé válik, akkor a darabokra vágott csokit és diót is.
Én sütőpapírral szoktam bélelni a tepsit, de van benne elég vaj, így biztosan nem ragad le akkor sem, ha nem teszünk alá semmit sem:)
A tésztából enyhén nedves kézzel golyókat gyúrunk, kicsit kilapítva, kb. 5 centis közöket hagyva pakoljuk a sütőlapra.
Mérettől függően 10-13 percig sütjük közepesen erős lángon.
Fémdobozban, vagy más, jól lezárható dobozban két hétig biztosan eláll, ez volt a leghosszabb időszak, amíg hagytunk még belőle.
Mivel elkészültekor éppen előkerült a Cointreau-s üveg, ezért gyorsan kipróbáltuk együtt is, és mondhatom nagyon finom a csokis-fűszeres süti a narancslikőrrel. Viszont mivel igen drága, ezért nem tudom felajánlani, hogy a süti mellé mindenki kap egy üveggel:))
Minden jó, ha jó a vége. Végül elégedetten, és némi kekszmorzsával körbevéve, dőlhettem hátra, a jubileumi, 30. Vigyázz Kész Főzz! alkalmával én is alkottam végre valamit.