A legjobb mogyoróvajas csokis keksz

Egy ideje már várakozott egy üveg mogyoróvaj a hűtőben. Többször megnéztem, a neten is körbenéztem, hogy mit is csinálnék vele, aztán újabb hónapra úgy felejtettem. Nemrég viszont rájöttem, hogy, ha így folytatom, akkor életem első üveg mogyoróvajának lejár a szavatossága, úgyhogy nem volt mit halogatni tovább, pillanatok alatt eldöntöttem, hogy mit akarok:)

Előre figyelmeztetek mindenkit, hogy, hogy ezt a kekszet nehéz lesz több napig tartogatni. Én magam hihetetlen hősiességgel napi egy darabot ettem uzsonnaként, egy jó koffeinmentes kávéval, illetve 3 darabot elajándékoztam, pedig most, hogy fogyóban van, már erősen kétlem, hogy teljesen magamnál voltam közben:D

Az eredeti recept itt található, szokás szerint változtattam rajta egy keveset.

Mogyoróvajas csokis keksz

- 12 dkg puha vaj
- 15 dkg sötét, melaszos nádcukor (vagy csak barna nádcukor)
- 12 dkg méz
- 19 dkg mogyoróvaj
- 1 tojás
- 1 teáskanál vanília esszencia
- 13 dkg teljes kiőrlésű liszt
- 1 teáskanál szódabikarbóna
- fél kávéskanál só
- 9 dkg zabpehely
- 15 dkg gyümölcscukros, diabetikus étcsoki, kockákra vágva

Először összekevertem a vajat, a mogyoróvajat, a nádcukrot és a mézet, majd hozzáadtam a tojást és a vaníliát, míg teljesen egyneművé vált. Ekkor belekevertem a sót és a zabpelyhet, a csokit,  illetve a szódabikarbónát és a lisztet.

A végére számomra már nem volt fakanállal keverhető, így kézzel dolgoztam össze. Nem baj, ha morzsolódik, csak az összes lisztet vegye fel.

Én fagyis kanállal adagoltam, ebbe szerintem kb. másfél evőkanálnyi tészta fért, majd még kézzel gömbölyítettem rajtuk, mivel én nagyszemű zabpelyhet használtam, így az jobban belesimult a tésztába. Sütőpapíros tepsibe pakoltam őket, kb. 2 ujjnyi helyet hagyva köztük. Amikor a tepsi megtelt, egy sima aljú pohárral laposra nyomkodtan őket, aztán mehetett az előmelegített sütőbe.

Az eredeti receptben 6-9 percet ír, nekem 10 percnél még nagyon puha volt a teteje, így kb. 13 percig sütöttem őket. Így az aljuk már megbarnul, viszont cserébe finom ropogós lett, amikor kihűlt.
Ha puhábbra szeretnéd, akkor (sütőtől függően persze) kb. 11-12 percig érdemes sütni közepes lángon.

Zabos mandulás kakaós keksz

Bár lassan egy éve leszoktam a hagyományos (koffeines) kávéról, azért az ízét, és a főzött kávé illatát imádom. Nem véletlen, hogy míg régebben instant gabona kávét ittam a koffeinmentes időszakaimban, mostanra rájöttem, hogy sokkal jobban szeretem, ha van itthon főzni való kávé, ami igaz nem emeli meg a pulzusszámot, viszont reggelenként belengi a lakást a frissen lefőtt kávé illata.

A kávét kétféle módon isszuk, az egyik esetben egy eszpresszót sok-sok tejjel öntünk fel (3-5 deci). A másik esetben kicsit hosszabbra főzöm a kávét, amibe kb. 1,5 deci tej kerül még. Ez utóbbi esetben a kávé elengedhetetlen kiegészítője valamilyen házi készítésű keksz is.

Mivel mostanában kicsit még szigorítottunk az étkezéseinken (röviden: a szénhidrát mennyiséget csökkentettük, és nagyon szigorúan számolgatjuk), így nagyon sokat böngészgettem, hogyan is lehetne megoldani azt, hogy néha azért ehessünk édességet, viszont a különféle édesítőszerek használatára ne legyen szükség.

Mivel szerencsére nem vagyunk betegek, így megehetünk olyasmit is, amit egy cukorbeteg nem, így aztán kompromisszumként végül megszületett ez a zabos mandulás keksz, amiből nekünk napi 2 szem azért belefér.

Zabos mandulás kakaós keksz
(36 darab)

10 dkg darált mandula
10 dkg graham liszt
25 dkg darált zabpehely = zabliszt
2 dkg kakaópor
10 dkg vaj
1 tojás
8 dkg méz
1 teáskanál sütőpor
fahéj, kardamom

A darált mandulát, darált zabpelyhet (vagy zablisztet) és a graham lisztet összemorzsoltam a vajjal, majd belegyúrtam a többi hozzávalót is. Kicsit ragacsos tésztát kaptam, amit kb. fél órára betettem a hűtőbe, hogy megszilárduljon.

A tésztát szilikonos lapon (liszt nélkül) fél centi vastagra nyújtottam, majd egy kb. 5,5-6 centi átmérőjű pogácsa szaggatóval kiszaggattam (illetve egy másikkal a közepébe még nyomtam egy mintát).

Előmelegített sütőben, sütőpapíros tepsiben kb. 10-13 percig sütöttem őket, majd nagyon óvatosan kiszedtem őket, mivel melegen nagyon gyorsan apró morzsákra törnek.

Kihűlés után fémdobozban tárolom őket titkosított helyen:)

A kekszek darabja kb. 8,5-9 gramm szénhidrátot tartalmaz.

Lusta szombat reggelek

A kecske egy masszív (és nagyon nehéz, próbáltam) ülőalkalmatosság:)

Olykor-olykor eszünkbe jut, hogy milyen jó lenne egy olyan igazi békebeli hangulatú helyet találni, ahol szombat reggelenként finom (akár angol) reggelit vehetnénk magunkhoz jóféle kávéval, teával. Volt már rá példa, hogy ki is próbáltunk helyeket, de vagy a mi elvárásaink nagyok (finom ételek-italok, nem túl drága árfekvés, KÉNYELMES székek/fotelek), de egyelőre nem sikerült megtalálnunk azt a helyet, amire vágyunk.

Azonban találtunk mást. Olyan helyet, ahol ismernek, ahol családiasan a hangulat, kellemes zenékkel, most már egyre ismerősebb arcokkal, és a nagyon kedves tulajdonossal. Ahol a szombat reggeleket nyugisan, lassan éledezve lehet tölteni az olykor zsúfolt hétvégi programok előtt.

Először még az előző munkahelyem kapcsán jutottam el ebbe az aprócska kávézóba, majd egy idő után magammal cipeltem a ház urát is, aztán vettünk logós kávéstermoszt, aztán megvettük a saját kávéfőzőnket, de továbbra is ide jártunk, immáron nem csak, hogy igyunk (vagy a termoszunkban magunkkal vigyünk) egy kávét, hanem azért is, hogy az otthoni géphez kávét vegyünk.

Szép nagy kávék, és a regebédünk

Amikor végül új munkahelyre kerültem, rá kellett jöjjek, hogy sajnos a nyitvatartási- és a munkaidő összeegyeztethetetlenek (egy kis nyelvtörő:) és csak szabadságok alkalmával jutottunk el a kedvenc kávézónkba, s a hazavitt kávét olyan precízen porcióztam, hogy két alkalom között biztosan kitartson.

Augusztus közepén aztán emailt kaptam, miszerint szeptembertől minden szombaton délelőtt nyitva áll a kávézó, s azonnal lelkesen telefonáltam haza, hogy akkor már csak alig pár hét, és mehetünk kávézni (és finom, a Franciaországban kóstoltra emlékeztető croissant enni).

Azóta (néhány kivétellel) minden szombat délelőttöt ott töltünk, lehetőleg a nyitvatartás utolsó órájában. Iszunk egy hatalmas tejes-tejhabos kávét, eszünk egy (több) croissant-t, és ahogy lassan elszállingózik a többi vendég, legtöbbször még egy jó beszélgetésre is jut időnk Zsuzsival, a tulajdonossal.

Kávémacsek:)

Aki nem ismeri, de szeretné, szívesen elküldöm a címet, de csak akkor, ha hagytok nekünk is helyet.

A kávé dicsérete

Első emlékeim a kávéval kapcsolatban apai nagyanyámhoz fűződnek. Még egészen kicsi voltam, amikor kialakult az a szokása, hogy ha a csésze alján maradt pár csepp, abba egy szem kockacukrot tett és én megehettem. Nem tudom hányan botránkoznak meg azon, hogy egy kiskorút így (is) rá lehet szoktatni a kávéra, és hányan azon, hogy így is rá lehet szoktatni a hófehér műcukorra. jelentem a cukorra bár rászoktattak, de jelenleg egyre hősiesebben küzdök ellene, a kávé pedig... hát az nem a nagyanyám hibája.

Első komolyabb munkahelyemen (még diákként, de már rendszeresen és műszakban) volt egy automata. Ebben az időszakban úgy alakult, hogy az éjszakai fennmaradásaim és kimaradásaim száma olyan mértékben megnőtt, hogy rendszeres látogatója lettem a gépezetnek, amely egész tűrhető kávét készített. Emellett persze az is alaposan hozzájárult a függőségem kialakulásához, hogy hirtelen a megnőtt a körülöttem élő kávéfüggők száma is. (Bár, ha titkos összeesküvés elméletet kívánnék sejteni, akkor inkább azt hiszem, mikor látták, hogy közéjük tartozom, megmutatták igaz arcukat:)))

Így jutottam végül odáig, hogy szinte minden nap magam daráltam a kávét, majd az ideális íz elérése végett méricskéltem, és főztem, és gőzöltem, és kézzel vertem rá a tejszínhabot, és még a cukorról is hajlandó voltam lemondani, hogy az Igaz Ízt érezhessem.

Időről időre eljutottam odáig, hogy ez már nem túl normális, de enyhe leszokási próbálkozásoktól eltekintve csak ittam és ittam a feketét.

Félig felvert tejszínhabbal megkoronázva, fahéjjal megszórva:

Aztán teltek az évek, változott körülöttem sok minden, meg persze én is. Ma már legtöbbször a  pirított és őrölt árpából készülő kávét iszom, természetesen szigorúan cukor nélkül (rosszabb napokon egy csepp gesztenyemézzel), és már elfogadom, hogy bizony általában elfogy napi egy.

Mivel cukort sem előbb, sem utóbb nem használtam eme doppingszerbe természetesen mindig fennakadok a mondaton: "Ó, hát én szinte csak a kávéba teszek cukrot."

Kávéba? - nyekkennék én, de már inkább nem szólok rá semmit az ismerősöknek. Viszont, ha hozzánk jönnek a mézesüveget tolom eléjük.

Mivel akárhogy is van, olykor én is vágyom édes dolgokra, mindazoknak, akik szabadulnának a cukroskávétól, ezeket tudom ajánlani:

• ha instant kávét iszunk, akkor inkább forró tejben oldjuk fel a kávégranulátumot/port, ha főzött kávét, akkor egy sima adag kávéhoz öntsünk több tejet, így sokkal selymesebb lesz az íze
  
• 
  
• használjunk egy kevés jó minőségű tejszínhabot (én a párszáz forintért kapható kis kézihabverővel olyan gyönyörűre fel tudom verni, hogy sokszor inkább csak azt ennék meg:) vagy egy kevés zsíros tejet (pl. házi), amiből szintén gyönyörű habot lehet verni - ez fél perc alatt megvan, és mégis mennyire más, mint flakonból nyomni rá a műanyaghabot
  
• 
  
• szórjunk rá egy-két csipetnyi fűszert: őrölt fahéjat vagy őrölt gyömbért, jó minőségű kakaóport, esetleg egy kávéskanálnyi reszelt csokoládét - az előbbiekhez vehetünk sószórót, amivel sokkal könnyebben lehet adagolni
  
• 
  
• ha még mindig vágyunk az édes ízre tegyünk a kávénkba mézet - tudom furán hangzik, de miért ne lehetne megpróbálni? Én egy-két kávéskanálnyinál többet nem javaslok, mert különben nem fogjuk érezni a kávé ízét
  
• 
  
• ha valaki a hatása kedvéért issza a kávét, jelzem, hogy alacsony vérnyomásra nem jó (nekem is az van), mivel csak a pulzusszám nő tőle, vagyis továbbra is ájuldozni fogunk a vérnyomás miatt, közben meg a szívünk hajt majd, ahogy csak bír, máris kész a szívroham. Inkább tessék zöld és fekete teát inni, az előbbit akár korlátlan mennyiségben.
  
• 
  
• és persze ami a legfontosabb: a kávé is csak egy függőség, mint a többi hasonló, tanuljuk meg, hogy mi uralkodjunk rajta, és ne ő rajtunk
  

Keményre felvert tejhabbal megpakolva, pirított diódarabokkal:

Mellesleg a kávéfüggőségről már csak annyit: jelenleg fekete teát hörpölgetek, tejszínnel - és persze imádom. De ez már egy másik történet:)