Süti képek

Az utóbbi időben kicsit elmaradtam a posztolással, de a sütéssel természetesen nem. Amíg sikerül megírni a többit, addig is íme a mostanában sütött finomságok:

Így nyaralunk mi (idén másodjára:)

Elfelejtett képek - Túrós-gyümölcsös kehely

Egyszer, valamikor nagyon rég, de legalábbis még bőven a nyár közepén látogatóba jött hozzánk a barátnőm. Szerencsére bőven volt időm, lelkesedésem és a piacról beszerzett mindenféle is otthon, így aztán egy egyszerű de (mint utólag kiderült) nagyon finom ebéddel leptem meg.

Aztán, ahogy lenni szokott, a fényképezőkből a kártyákat ide-oda vándoroltattam, és végül már magam is elfeledkeztem róla, hogy készült pár kép is, mielőtt mindent befaltunk volna. Szerencsére nemrég nekiláttam képeket válogatni a karácsonyi képeslapokhoz és naptárakhoz, amikor észrevettem egy régebbi keltezésű mappát, amiben megtaláltam az alábbi képeket.

A receptekről nem tudnék sokat mondani, az egyik a világ, szerintem, egyik legegyszerűbb, és legfinomabb étele: petrezselymes krumpli, tejfölös uborka salátával (a családi legendárium része a történet, amikor nyaraláskor, alig öt évesen, reklamáltam a pincérnél, amikor az ubisalira nem került tejföl:) Hagyományosan tálalva nem egy fotogén étel egyik sem, így a képet mellőzném.

A desszert egy szintén nagyon egyszerű, túróval rétegezett gyümölcsös kehely. Ez sem egy különlegesség, de azért leírom miből is áll, hogy végre egy recept is szerepeljen az írások között:)

Túrós-gyümölcsös kehely
(pohártól függ, de nálunk 3 adag lett)

- 25 dkg túró
- fél tejföl
- 1-2 kanál méz
- fél rúd vanília
- 30 dkg bogyós gyümölcs
- 3 evőkanál folyósabb lekvár

A túrót összetörjük, majd összekeverjük a tejföllel, a mézzel és a vanília magjaival. A gyümölcsöket megmossuk, leszemezzük, ha kell, majd a túrós krémmel váltakozva üvegpohárba/kehelybe/tálkába rétegezzük, lehetőleg kisebb kanállal, annak érdekében, hogy a pohár belső oldala tiszta maradjon, és a rétegek szépen elkülönüljenek a végén. A tetejére természetesen gyümölcs kerüljön.

Így is nagyon finom, de még egységesebb lesz az íze, ha a tetejére egy egy-egy evőkanálnyi folyós (lehetőleg szintén bogyós gyümölcsös) lekvárt öntünk, ami a rétegek között átfolyik. Én az anyukámtól kapott bodzalekvárt öntögettem rá, amiben bogyók is voltak, így még több gyümölcs került rá.

Hűtőben tároljuk, 1-2 óra alatt jól összeérnek az ízek, de türelmetlenebbek előbb is eltüntethetik.

Lusta szombat reggelek

A kecske egy masszív (és nagyon nehéz, próbáltam) ülőalkalmatosság:)

Olykor-olykor eszünkbe jut, hogy milyen jó lenne egy olyan igazi békebeli hangulatú helyet találni, ahol szombat reggelenként finom (akár angol) reggelit vehetnénk magunkhoz jóféle kávéval, teával. Volt már rá példa, hogy ki is próbáltunk helyeket, de vagy a mi elvárásaink nagyok (finom ételek-italok, nem túl drága árfekvés, KÉNYELMES székek/fotelek), de egyelőre nem sikerült megtalálnunk azt a helyet, amire vágyunk.

Azonban találtunk mást. Olyan helyet, ahol ismernek, ahol családiasan a hangulat, kellemes zenékkel, most már egyre ismerősebb arcokkal, és a nagyon kedves tulajdonossal. Ahol a szombat reggeleket nyugisan, lassan éledezve lehet tölteni az olykor zsúfolt hétvégi programok előtt.

Először még az előző munkahelyem kapcsán jutottam el ebbe az aprócska kávézóba, majd egy idő után magammal cipeltem a ház urát is, aztán vettünk logós kávéstermoszt, aztán megvettük a saját kávéfőzőnket, de továbbra is ide jártunk, immáron nem csak, hogy igyunk (vagy a termoszunkban magunkkal vigyünk) egy kávét, hanem azért is, hogy az otthoni géphez kávét vegyünk.

Szép nagy kávék, és a regebédünk

Amikor végül új munkahelyre kerültem, rá kellett jöjjek, hogy sajnos a nyitvatartási- és a munkaidő összeegyeztethetetlenek (egy kis nyelvtörő:) és csak szabadságok alkalmával jutottunk el a kedvenc kávézónkba, s a hazavitt kávét olyan precízen porcióztam, hogy két alkalom között biztosan kitartson.

Augusztus közepén aztán emailt kaptam, miszerint szeptembertől minden szombaton délelőtt nyitva áll a kávézó, s azonnal lelkesen telefonáltam haza, hogy akkor már csak alig pár hét, és mehetünk kávézni (és finom, a Franciaországban kóstoltra emlékeztető croissant enni).

Azóta (néhány kivétellel) minden szombat délelőttöt ott töltünk, lehetőleg a nyitvatartás utolsó órájában. Iszunk egy hatalmas tejes-tejhabos kávét, eszünk egy (több) croissant-t, és ahogy lassan elszállingózik a többi vendég, legtöbbször még egy jó beszélgetésre is jut időnk Zsuzsival, a tulajdonossal.

Kávémacsek:)

Aki nem ismeri, de szeretné, szívesen elküldöm a címet, de csak akkor, ha hagytok nekünk is helyet.

Barátokkal enni

Néhányukat 10 éve ismerem. Bejártuk fél Európát, de leginkább Franciaországot. Színészkedtünk franciául és magyarul. Velük szerettem meg a finom francia sajtokat, és természetesen a száraz vörösbort. Jó időket töltöttünk együtt.

Múlt hétvégén összejöttünk egy napra, mindazokkal, akik el tudtak jönni, és a kellemes nyári napsütésben újra ettünk-ittunk egy jót. Csak úgy franciásan. Arra emlékeztünk, hogy 10 éve alakult a Charivari.

A fényképen látható ételek egyikét sem én készítettem, de minden nagyon finom volt. (Akiét nem fényképeztem, attól utólag is bocs:)

C'était une bonne journée, merci a tous!

Barbecue

Taboulet

Gateau chocolat

Saint Albray et ses amis

La vigne

Budapest meg én

Ez történik, ha a fényképezőgépem meg én elindulunk felfedezni:)

Blog nosztalgia 3.

Csend

Olykor nincs mit mondani...

Blog nosztalgia 2.

Március

Szél száll, fűszál, gally leng, fent, lent,

tavaszi sóhaj, fakadó óhaj.

Ág leng, gally leng, itt fent, ott lent,

bokron a barka tavaszi tarka.

Fut a felhő, vígan zengő

boldog madárdal messzire szárnyal.

Hull a zápor, ömlik, s eláll,

tavaszi az ég, ragyogóan kék.

(Fetykó Judit)

Blog nosztalgia 1.

Nem is tudom hogy van ez. Időnként rájön az emberre a közléskényszer. Ami olykor hamar lecsendesedik. 2006 végén megpróbálkoztam egy bloggal, amit igen hamar be is fejeztem, csuda tudja miért. Most viszont valahogy visszakeveredtem oda, és rájöttem tetszik ott egy s más. Hiába, mindenkiben van némi nárcisztikus hajlam:)

Azon a blogon leginkább képeket párosítottam gondolatokhoz-érzésekhez, és úgy gondoltam átmentem ide, amik a legjobban tetszenek.

"Ez elment vadászni, ez meglőtte, ez hazavitte, ez megsütötte, ez az iciri-piciri mind megette... kerekecske-gombocska itt szalad a nyulacska..."

Az öt mindig is fontos volt számomra. Nem csak az öt ujjunkra alkalmazott kis mondóka miatt, hanem, mert mindig szerencsét hozott nekem, amikor csak tehette:) Mindenesetre az öt érzék különössége pár évvel ezelőtt, egy improvizációs darab kapcsán tudatosodott bennem, hiszen mennyire nem tudatos, ahogy megéljük őket. Pedig olykor nem is rossz elgondolkozni, milyen érzéseket kelt bennünk, hogy kellően különös példát említsek, egy asztal (és nem asszony:) illata...

Az illatok körbevesznek minket, minden pillanatban. Némelyekről régi emlékek jutnak eszünkbe, mint például a nagyi sütije, vagy a tavaszi erdő illata. Van, hogy inkább felfordul tőlük a gyomrunk ezeket persze inkább szagoknak hívjuk, és a lehető leggyorsabban elmenekülünk előlük, ha tehetjük. Maradjunk most csak az illatnál leginkább annál a részénél ami nekem eszembe jut.