A legjobb mogyoróvajas csokis keksz

Egy ideje már várakozott egy üveg mogyoróvaj a hűtőben. Többször megnéztem, a neten is körbenéztem, hogy mit is csinálnék vele, aztán újabb hónapra úgy felejtettem. Nemrég viszont rájöttem, hogy, ha így folytatom, akkor életem első üveg mogyoróvajának lejár a szavatossága, úgyhogy nem volt mit halogatni tovább, pillanatok alatt eldöntöttem, hogy mit akarok:)

Előre figyelmeztetek mindenkit, hogy, hogy ezt a kekszet nehéz lesz több napig tartogatni. Én magam hihetetlen hősiességgel napi egy darabot ettem uzsonnaként, egy jó koffeinmentes kávéval, illetve 3 darabot elajándékoztam, pedig most, hogy fogyóban van, már erősen kétlem, hogy teljesen magamnál voltam közben:D

Az eredeti recept itt található, szokás szerint változtattam rajta egy keveset.

Mogyoróvajas csokis keksz

- 12 dkg puha vaj
- 15 dkg sötét, melaszos nádcukor (vagy csak barna nádcukor)
- 12 dkg méz
- 19 dkg mogyoróvaj
- 1 tojás
- 1 teáskanál vanília esszencia
- 13 dkg teljes kiőrlésű liszt
- 1 teáskanál szódabikarbóna
- fél kávéskanál só
- 9 dkg zabpehely
- 15 dkg gyümölcscukros, diabetikus étcsoki, kockákra vágva

Először összekevertem a vajat, a mogyoróvajat, a nádcukrot és a mézet, majd hozzáadtam a tojást és a vaníliát, míg teljesen egyneművé vált. Ekkor belekevertem a sót és a zabpelyhet, a csokit,  illetve a szódabikarbónát és a lisztet.

A végére számomra már nem volt fakanállal keverhető, így kézzel dolgoztam össze. Nem baj, ha morzsolódik, csak az összes lisztet vegye fel.

Én fagyis kanállal adagoltam, ebbe szerintem kb. másfél evőkanálnyi tészta fért, majd még kézzel gömbölyítettem rajtuk, mivel én nagyszemű zabpelyhet használtam, így az jobban belesimult a tésztába. Sütőpapíros tepsibe pakoltam őket, kb. 2 ujjnyi helyet hagyva köztük. Amikor a tepsi megtelt, egy sima aljú pohárral laposra nyomkodtan őket, aztán mehetett az előmelegített sütőbe.

Az eredeti receptben 6-9 percet ír, nekem 10 percnél még nagyon puha volt a teteje, így kb. 13 percig sütöttem őket. Így az aljuk már megbarnul, viszont cserébe finom ropogós lett, amikor kihűlt.
Ha puhábbra szeretnéd, akkor (sütőtől függően persze) kb. 11-12 percig érdemes sütni közepes lángon.

Teljes kiőrlésű karácsonyi gyümölcskenyér

Úgy tűnik a karácsonyi gyümölcskenyér lassan hagyománnyá válik nálunk, tavaly ilyenkor muffin formában sütöttem egy adagot, idén viszont szilikonos kenyérsütő formában sütöttem. Ráadásul ez egy nagyon gazdag, tömörebb tésztájú típus, ami a benne található aszalt meggy és házilag barna cukorral kandírozott narancshéj darabkák miatt nem vált túl édessé.

Teljes kiőrlésű karácsonyi gyümölcskenyér

- 12 dkg puha vaj
- 7 dkg sötét melaszos nádcukor
- 7 dkg méz
- 3 tojás
- 2 evőkanál barna rum
- 1 narancs héja
- 1 narancs leve
- 1 citrom leve
- 12 dkg darabolt dió
- 10 dkg aszalt meggy
- 10 dkg datolya
- 10 dkg mazsola
- 10 dkg birsalma sajt
- 10 dkg barnacukorral kandírozott narancshéj
- 23 dkg graham liszt
- 1 teáskanál sütőpor
kevés fahéj, szegfűszeg

Pár nappal a sütés előtt a nagyobb aszalt gyümölcsöket összevágtam, majd az összeset összekevertem, és két-két evőkanál vanília esszenciával és egy evőkanál vízzel meglocsoltam, hogy felpuhuljanak (ezt a folyadékot teljesen beszívják, viszont nem áznak szét).

A vajat addig kevertem a cukorral és a mézzel, majd a tojásokkal is, amíg habos nem lett. Akkor belekevertem a rumot, a narancs levét és reszelt héját, valamint a citrom levét. Ezután kerültek bele az aszalt gyümölcsök és a dió, végül a liszt és a sütőpor.

A tészta elég sűrű lett, kanállal jól adagolható. Én egy szilikonos kenyérsütő formát és három kisebb tenyérnyi szilikonos formát tudtam háromnegyedig megtölteni vele.

Előmelegített sütőben közepes lángon a tenyérnyi formáknak 50 perc, a kenyérsütő formának 1 óra 40 perc kellett.

A legnagyobb sütit másnap még megszúrkáltam hurkapálcikával, és egy-két teáskanál rummal meglocsoltam a tetejét.

Az eredeti recept itt található, bár mennyiségileg és a használt alapanyagok tekintetében is változtattam rajta.

Szedres-ribizlis clafoutis

Kedves Mindenki!

Lassan kezdem utolérni magam. Egyelőre az elmaradt recepteket még gyűjtöm, fogalmazom, és hamarosan felkerülnek, azonban most gyorsan megosztom ezt a nagyon finom és nagyon gyümölcsös sütit. A receptet még 2008-ban már posztoltam egyszer, akkor meggyes változatban, ami szintén rendkívül finom volt, viszont azóta szinte feledésbe is merült ez az egyszerű kanalas süti.

Szedres-ribizlis clafoutis

25 dkg ribizli (nekem még tavalyi)
25 dkg szeder
3 tojás
2,5 dl tej
5 dkg graham liszt
5 dkg méz
5 dkg olvasztott vaj + egy csipet az edény kenéséhez
1 teáskanál vanília esszencia

A gyümölcsök kivételével a többi hozzávalót összekevertem, kb. palacsinta tészta sűrűségű lesz.
Egy 15x25 centis jénait egy nagyon kevés vajjal kikentem. Egyenletesen beleöntöttem a gyümölcsöket, majd erre ráöntöttem a folyékony keveréket - kicsit rázogattam, hogy az egész egyenletesen terüljön el. Az edényt lefedtem alufóliával.

Alacsony hőfokon 5 percig előmelegítettem a sütőt, az enyém így éppen annyira melegszik fel, hogy a jénait bátran be merem tenni, biztosan nem pattan el az anyaga a hőkülönbségtől.

Amikor a jénai pár perce a sütőben volt, közepes hőfokra kapcsoltam. 30 perc után levettem az alufóliát és további 20-25 percig sütöttem közepes-erős fokozaton, amíg a tészta meg nem szilárdult.

Teljesen szilárd nem lesz soha, a lényeg, hogy szilárd, de lágy tésztánk legyen - ha túl kemény a tészta, akkor a süti már kiszáradt.

Félig teljes kiőrlésű mákos és diós bejgli

Karácsonykor az egyik gyengém a bejgli, itthon kizárólag mákos és diós, lehetőleg az előirányzotthoz képest másfél adag töltelékkel. Nem baj, ha véletlenül reped, szerintem a bejglinek nincs is más dolga, mint repedni:D

Be kell vallanom, hogy mire idén eljutottam a bejgli sütés gondolatáig, már annyi receptet kipróbáltam, hogy attól akár bejlgi mérgezést is kaphattam volna. Így aztán a jelenleg egyik legnépszerűbb receptet használtam fel, és valójában nagyon keveset módosítottam rajta, annak érdekében, hogy minél inkább valódi bejgli legyen. Emiatt kénytelen voltam fele részben fehér lisztet használni, de túl nagy volt a kísértés:), és ráadásul az eredmény annyira finom lett, hogy azóta sincs lekiismeretfurdalásom miatta...:D

Félig teljes kiőrlésű mákos és diós bejgli
3-3 rúd

Tészta:
- 45 dkg teljes kiőrlésű búzaliszt
- 45 dkg fehér tönkolyliszt
- 12, 5 dkg zsír
- 6 dkg méz
- 3 dkg élesztő
- 1 dkg só
- 2 tojás sárgája
- 1 dl tej
- kb. 2 dl hideg víz

Töltelék
- 50 dkg darált dió
- 50 dkg darált mák
- 2*15 dkg méz
- 2*7,5 dkg zsemlemorzsa
- 2*negyed liter víz
- fahéj, citromhéj

A leírás az eredeti oldalon sokkal részletesebb, de azért írom.

Először a tölteléket csináltam meg, mivel annak ki kell hűlnie. (Ezt előre is meg lehet csinálni.) Két edényben a vizet a mézzel felforraltam, majd levettem a tűzről és beleöntöttem a zsemlemorzsát, és külön-külön a diót és mákot. Mindkettőbe szórtam egy kevés fahéjat és reszeltem friss citromhéjat. Ezek után hagytam teljesen kihűlni.

A tésztához a zsírt gyorsan összemorzsoltam a lisztekkel, majd belemorzsoltam az élesztőtt is. Ezután került bele a méz, a tojások sárgája és a só, majd a tej, és végül a vízből annyi, amennyit a tészta még felvett (kb. 1,8 dl ennél a lisztnél). Amikor összeállt, 6 felé osztottam, majd egy fél órára a hűtőbe tettem.

A hűtőből kivett tésztákat egyesével kb. 20*25 centisre nyújtottam, majd a 3-3 felé osztott tölteléket egyikével megkentem, úgy, hogy egyik hosszabb szélénél kb. egy centi rész kimaradjon, majd az egészet feltekertem és sütőpapíros tepsibe tettem. A többivel ugyanígy, viszont arra figyeltem, hogy kb. két ujjniy hely legyen a bejglik között.

Amikor mind elkészült, akkor megkentem őket tojásfehérjével, és a hűvős kamrában elhelyeztem őket. Kb. 3-4 óra múlva megkentem őket, majd egy egész éjszakára hagytam őket pihenni.
Délelőtt hurkapálcikával az aljukig megszúrkáltam őket, majd előmelegített sütőben közepes lángon kb. 30 percig sültek.

Amiről most szinte meg is feledkeztem, hogy én csak 4 rúd bejglit sütöttem meg, a maradék tésztából és töltelékből pozsonyi kiflik készültek. Hamarosan posztolom ezt is.

Mézeskalács ház - egy évvel ezelőtt

Számolgattam a napokat, és rájöttem, hogy tavaly ilyenkor már ott érett a mézeskalács tészta a hűtőben. Addigra már végigböngésztem az összes érdekes oldalt a tésztát és a formázást illetően, mert bár nekünk is van családi receptünk, természetesen nem tudom megállni, hogy ne keressek valami újat - az utolsó pillanatban:)

Végül kiválasztottam a leginkább szimpatikus receptet, amit a Mohakonyhán találtam, elkészítettem a sablonokat (utólag rájöttem, hogy Martha Stewartnál találtam) és nekiláttam, hogy mézeskalács házat süssek. A mézes már akkor sem itthonra készült, hanem céges dekorációnak, így a karamellel öszeragasztott vázat a helyszínen díszítettük fel a vállalkozó szellemű kollégákkal.

A receptet a fenti linken megtaláljátok, azóta frissített változatban. Mielőtt bárki említené, igen, ebben a receptben fehér liszt és fehér cukor szerepel, de dekorációnak és illatosítónak így is tökéletesen alkalmas.

A kisült tészta egy kicsit puffadt, így az ablakok és ajtók formáját utólag még éles késsel alakítanom kellett (ahohgy a morzsákból még látható:)

A karamellel összeragasztott háznak kartonból és celofánból lett talapzata, amire cukormázból került alapozás, hogy a ház ne mozdulhasson el. Ahogy a tetőn is látszik kisebb sérülések előfordulhatnak, de a díszítéssel ezeket el lehet fedni.

Néhány részlet:

Teljes kiőrlésű fűszeres linzer csillagok

Idén nem fogok mézeskalácsot sütni. Nem mintha ez komoly veszteséget jelentene a süti fogyasztásunk tekintetében, mert kismillió féle linzer és egyéb finomság várható ebben az időszakban.

Amint eldöntöttem ezt, rögtön befészkelte magát a fejembe a gondolat, hogy ennek ellenére valami egyszerű fűszeres kekszet kellene sütni. Sokáig nem gondolkoztam a dolgon, a legegyszerűbb linzer receptet vettem elő ehhez a recepthez.

Fűszeres linzer csillagok
(kb. 70 db)

30 dkg teljes kiőrlésű roszliszt
20 dkg graham liszt
25 dkg vaj
10 dkg méz
1-1 teáskanál őrölt szegfűszeg, fahéj és gyömbér
1 teáskanál vanília kivonat
1 csipet só

(Igény szerint mehet még bele egy fél teáskanál sütőpor és egy tojás, de ezek nélkül is működik a recept.)

A lisztet összemorzsoltam a vajjal, majd beleszórtam a fűszereket, végül a vajat és a vaníliát is, és egynemű tésztává gyúrtam. Betettem egy fél órára a hűtőbe, majd kivéve vékonyra nújtottam és kiszaggattam. (A kis lyukakat evőpálcikával szúrkodtam.)

Sütőpapíros tepsin, közepes lángon addig sütöttem, amíg az aljuk barnulni nem kezdett (kb. 12 perc). Óvatosan szedegettem ki, mivel melegen elég törékeny.

Fémdobozban nagyon sokáig eláll. Aki nagyon lelkes, az olvasztott csokiba is mártogathatja:)

 

Kakaós és fahéjas kiflik

 A múltkor éppen emlegettem, hogy szeretek sütit (is) ajándékozni, ha megyek valahova, és most hétvégén ismét alkalom nyílt ennek bizonyítására.Ezúttal azonban befészkelte a fejembe magát a gondolat, hogy a szokásos, sokáig elálló aprósütik helyett inkább egy kelt tésztát válasszak.

Ha kelt süteményről van szó, akkor a legelső, ami az eszembe jut, az a fahéjas és kakaós tekercs, darázsfészek avagy, ahogy én tanultam kumóka (Volt is már rá példa itt és itt). Viszont a kumóka alja, ha jól készíti az ember, általában elég ragadós, és szerettem volna, ha a süti nem ragad azonnal annak a kezéhez, aki megkóstolja, így ezúttal valamilyen kezelhetőbb formára volt szükségem.

Hosszas gondolkodás után eszembe jutott, hogy Limaránál láttam egy turbó csokis kiflit, amit kinézetre és az elkészítés gyorsaságát tekintve is szimpatikusnak találtam, úgyhogy gyorsan újra előkerestem a receptet, ami alapján végül elkészült az én változatom.

Kakaós és fahéjas kiflik
32 darab

Tészta
50 dkg graham liszt
10 dkg kenyérliszt
5 dkg méz
1 tojás
3 dl langyos tej
7 dkg olvasztott vaj
4 dkg élesztő
1 csipet só

Kakaós töltelék 16 kiflire
5 dkg puha vaj
5 dkg melaszos nádcukor
2 dkg kakaó

Fahéjas töltelék 16 kiflire
5 dkg puha vaj
5 dkg melaszos nádcukor
2 teáskanál fahéj

Az élesztőt elkevertem a langyos tejjel, majd összekevertem a folyékony hozzávalókkal, végül pedig a liszttel. Ezúttal kézzel dagasztottam, viszonylag gyorsan (kb. 5-8 perc) öszeállt egy viszonylag laza, kicsit ragadós tésztává. Ekkor az edényből kiemeltem a tésztát, és egy nagy csipet vajjal kikentem az edényt, majd ugyanide vissza tettem a tésztát kelni, nagyjából 30-40 percre.

Ez alatt bőven volt időm a töltelékeket kikeverni, a nyújtáshoz deszkát, szilikonlapot, sodrófát előkészíteni, sütőt előmelegíteni.

A tésztát 4 felé vágtam, egyet-egyet kinyújtottam, a lehető legvékonyabbra, így nekem kb. 30-35 centis köreim lettek. Az egyiket lekentem az egyik féle töltelékkel, majd a másik, üres, tésztát ráborítottam. (Ha nem teljesen fedi, nyugodtan lehet a tésztát még nyújtogatni, nekem jól tartott, nem szakadt ki.)

Az összeborított köröket 16 felé vágtam, majd a szélesebb felüknél kezdve feltekertem. Ugyanezt megismételtem a másik tölteléknél is.

Nekem egy közepes tepsibe elfért fél adag, úgy, hogy kb 2 ujjnyi távolságot hagytam köztük. A kifliket kb. 15-18 percig sütöttem, közepes lángon. Ekkor a tetejük már kicsit aranybarnává vált.

Amíg a kiflik melegek voltak, a külsejük kifejezettek roppanós volt, míg a belsejük eszméletlenül puha. Másnapra megpuhultak, de ugyanolyan finomak maradtak.

Mikrós bögrés csokis süti

Időnként mindenki életében eljön az a pillanat, amikor sürgősen édességre van szüksége, méghozzá azonnal. A legtöbb esetben ezt mi gyümölccsel szoktuk orvosolni, hiszen a legtöbben több cukor van, mint az itthon elkészített sütijeink többségében. Ha olyan rossz a helyzet, hogy a gyümölcs nem elég, akkor két süti van, ami nálunk életmentő, az egyik a Zombi almás, amiről már esett szó régebben, a másik pedig ez a mikróban készülő, villámgyors csokis süti.

Tudom, millió féle mikrós sütit lehet találni, de nekem fontos volt, hogy teljes kiőrlésű liszttel és mézzel készüljön. Az intenzívebb csokis íz érdekében a kakaóport csokira cseréltem, amitől természetesen csak finomabb lett. Természetesen tudom, hogy a mikróban sütés nem túl egészséges, de a rövid sütési idő, illetve amiatt, hogy nagyon ritkán csinálunk ilyet, kivételt szoktunk tenni a kedvéért.

Mikrós bögrés csokis süti
2 adag

5 dkg gyümölcscukros étcsoki
2 dkg vaj
6 evőkanál tej
5 evőkanál méz
1 teáskanál vanília esszencia
2 kisebb tojás
8 lapos evőkanál graham liszt
2 késhegynyi sütőpor
fahéj

Mivel nem szeretem, ha a bögre mindenhol tésztás, ezért kezdetnek fogtam egy külön tálat, és abban dolgoztam.

Először megolvasztottam a vajat és az étcsokit, majd összekevertem a tejjel, a mézzel, a vaníliával és végül a tojásokkal. Ezekhez hozzátettem a lisztet és a sütőport, majd még egy kevés fahéjat is, és az egészet egyneművé kevertem.

A tésztát két közepes bögrébe kanalaztam, majd 800 watton 3 percig sütöttem. Ekkorra a tészta összeáll, ésakár ki is lehet borítani a bögrékből. Aki egy kicsit lágyabbra szeretné, az csak 2,5 percre tegye be, így is megsül már, de a közepe olvadtabb lesz.

Aki tudja, hogy szereti az édes ízt, esetleg egy kicsivel tegyen bele több mézet, vagy esetleg egy kevés folyósabb lekvárral fogyassza. Mi  most egy kevés natúr tejszínhabot kanalaztunk rá, ami nagyon jó párosítás a csokival, de enélkül is nagyon finom volt.

Régebben munkahelyen is készítettem: otthon, indulás előtt összekevertem, és az elkészítésig hűtőben tároltam. Hihetetlenül jól jött egy-egy zűrösebb napon:)

Mézes mexikói esküvői süti

Amikor az ajándékozásra kerül a sor, legszívesebben a kézzel készített apróságok jutnak először az eszembe, amibe természetesen azok a linzerek, kekszek és mindenféle aprósütik is beletartoznak, amelyeket hosszan el lehet tárolni (már, ha a megajándékozott nagyobb önuralommal rendelkezik nálunk...:).

Mivel családlátogatásra megyek, és amúgy is lesznek csomagjaim, ezért ezúttal csak egy kis doboznyi süteményt tudok magammal vinni, így mindenképpen valami apró aprósüteményre volt szükségem. Fellapoztam a kedvenc receptjeimet, és rájöttem, hogy nem posztoltam, de ráadásul már pár éve nem is sütöttem ezt a sütit, ami végtelenül egyszerű, hihetetlenül omlós és finom.

Ráadásul, egy kis plusz fűszerezéssel akár isteni karácsonyi süti is készülhet belőle, mivel a receptben eredetileg szereplő cukrot én egyszerűen mézzel váltottam ki.

Mézes mexikói esküvői süti
(40 darab)

30 dkg graham liszt
20 dkg darált vagy nagyon apróra vágott dió
22,5 dkg puha vaj
7-8 dkg méz
1 teáskanál vanília esszencia
egy csipet fahéj

(Karácsonyi változathoz: pl. fél teáskanál fahéj, gyömbér és kardamom, esetleg egy kis reszelt citrom vagy narancshéj)

Én darált diót használtam, amit összekevertem a liszttel, majd elmorzsoltam a vajjal. Ehhez tettem hozzá még a mézet, a vanília esszenciát és a fahéjat.

Egy kicsit ragadós tésztát kaptam, amit 30 percre betettem a hűtőbe, majd kivéve kb 2,5 centi átmérőjű gombócokat formáztam belőle. Sütőpapíron ujjnyi távolságra tettem őket egymástól, majd előmelegített sütőben kb. 15 percig sütöttem közepes lángon.

Akkor jó, amikor az alja elkezd halványbarnává válni, ezt viszont nagyon óvatosan kell megnézni, mert ilyen meleg állapotában a süti rendkívül törékeny. Tapintásra ekkor még puhának tűnhet a teteje, viszont, ha tovább sütjük, akkor nagyon kiszárad.

Az eredeti receptben a még meleg sütit porcukorba forgatják, de azon kívül, hogy nem használok cukrot, és a porcukrot kifejezetten utálom, szerintem a süti enélkül is tökéletes.

Mivel egy süti = egy falat, ezért kihűlés után várhatóan pillanatok alatt el fog fogyni az egész. Nekünk, miután a többit elcsomagoltam, összesen 7 sütink maradt, amiből nagy önuralommal kettőt meghagytunk a délelőtti tejeskávéhoz:)

Egy sütiben kb. 7 gramm szénhidrát van.

Zabos mandulás kakaós keksz

Bár lassan egy éve leszoktam a hagyományos (koffeines) kávéról, azért az ízét, és a főzött kávé illatát imádom. Nem véletlen, hogy míg régebben instant gabona kávét ittam a koffeinmentes időszakaimban, mostanra rájöttem, hogy sokkal jobban szeretem, ha van itthon főzni való kávé, ami igaz nem emeli meg a pulzusszámot, viszont reggelenként belengi a lakást a frissen lefőtt kávé illata.

A kávét kétféle módon isszuk, az egyik esetben egy eszpresszót sok-sok tejjel öntünk fel (3-5 deci). A másik esetben kicsit hosszabbra főzöm a kávét, amibe kb. 1,5 deci tej kerül még. Ez utóbbi esetben a kávé elengedhetetlen kiegészítője valamilyen házi készítésű keksz is.

Mivel mostanában kicsit még szigorítottunk az étkezéseinken (röviden: a szénhidrát mennyiséget csökkentettük, és nagyon szigorúan számolgatjuk), így nagyon sokat böngészgettem, hogyan is lehetne megoldani azt, hogy néha azért ehessünk édességet, viszont a különféle édesítőszerek használatára ne legyen szükség.

Mivel szerencsére nem vagyunk betegek, így megehetünk olyasmit is, amit egy cukorbeteg nem, így aztán kompromisszumként végül megszületett ez a zabos mandulás keksz, amiből nekünk napi 2 szem azért belefér.

Zabos mandulás kakaós keksz
(36 darab)

10 dkg darált mandula
10 dkg graham liszt
25 dkg darált zabpehely = zabliszt
2 dkg kakaópor
10 dkg vaj
1 tojás
8 dkg méz
1 teáskanál sütőpor
fahéj, kardamom

A darált mandulát, darált zabpelyhet (vagy zablisztet) és a graham lisztet összemorzsoltam a vajjal, majd belegyúrtam a többi hozzávalót is. Kicsit ragacsos tésztát kaptam, amit kb. fél órára betettem a hűtőbe, hogy megszilárduljon.

A tésztát szilikonos lapon (liszt nélkül) fél centi vastagra nyújtottam, majd egy kb. 5,5-6 centi átmérőjű pogácsa szaggatóval kiszaggattam (illetve egy másikkal a közepébe még nyomtam egy mintát).

Előmelegített sütőben, sütőpapíros tepsiben kb. 10-13 percig sütöttem őket, majd nagyon óvatosan kiszedtem őket, mivel melegen nagyon gyorsan apró morzsákra törnek.

Kihűlés után fémdobozban tárolom őket titkosított helyen:)

A kekszek darabja kb. 8,5-9 gramm szénhidrátot tartalmaz.

Teljes kiőrlésű cukkinis gyümölcskenyér

Nemrég egy régi barátnőméknél jártam, akiknél különösen jó lett az idei cukkini termés. Ekkora már kipróbáltak jópár receptet, de egy idő után, főleg, mivel a fagyasztójukban sem volt hely, örültek volna pár cukkinimentes napnak:)

Mivel mi idén addig nem készítettem semmilyen cukkinis dolgot, így mindenki nagy megelégedésére elhoztam a kertben található két legnagyobb cukkinit (1,6 és 1,9 kilósak voltak...), hogy kicsit én is kísérletezzek.

Mivel a barátnőm említette, hogy kapott egy nagyon jó cukkini kenyér (vagyis gyümölcskenyér) receptet, ezért hazaérve én is keresgélni kezdtem. Természetesen, ahogy mindig, millió féle változatban készítik ezt a kevert sütemény, így végül az összetevők mellett a képek döntötték el a kérdést, vagyis leginkább az az egy, amelyiken a blogger gyerekkori receptes füzete látható:) Eredeti recept itt.

Az eredetihez képest változtattam, természetesen, a liszten, illetve a sütőpor-szódabikarbóna kombót is egyszerűen sütőporral váltottam ki.


Teljes kiőrlésű cukkinis gyümölcskenyér

30-35 dkg reszelt cukkini
3 tojás
12 dkg méz (vagy 15 dkg sötét nádcukor)
15 dkg olvasztott vaj vagy napraforgó olaj
1 teáskanál vanília esszencia
35 dkg teljes kiőrlésű liszt (nálam graham liszt)

fél teáskanál só
1 csomag sütőpor (nálam 11 g)
1 teáskanál fahéj
fél-fél teáskanál őrölt gyömbér és kardamom (vagy pl. szegfűszeg)
1 nagy marék darabolt dió (elhagyható)
1 nagy marék mazsola (elhagyható)

A tojásokat habosra kevertem, majd hozzáadtam a kinyomkodott cukkinit, a mézet, a vajat (vagy olajat) és a vaníliát, az egészet alaposan elkevertem. A méznek, ha nem szoba hőmérsékletű, kell pár perc, hogy beleolvadjon.

Ezt követően adtam hozzá a lisztet, a sütőport, a sót és a fűszereket. Ezekkel szintén alaposan elkevertem. Én ezúttal egy marék diót és mazsolát is tettem még bele, hogy gazdagabb legyen. A masszának nem szabad túl folyósnak lennie, ha mégis az, akkor 1-2 kanál liszt még mehet bele.
Én ilyenkor még kóstolni szoktam, hogy elég édes és fűszeres-e de természetesen ezt el lehet hagyni.

Én két hosszúkás, kb. 10x20 centis formába osztottam szét, és előmelegített sütőben közepesen erős lángon nagyjából 40 percig, illetve tűpróbáig sütöttem.

Sütés után rácsra borítottam, és hagytam ott kihűlni. Napokig finom friss marad.

A recept kakaósan is készíthető, amikor a liszt egy részét nem édesített kakaóporral helyettesíthetjük. Ebben az esetben apróra vágott csoki is mehet bele.

Teljes kiőrlésű kakaós zabkeksz

Alapvető, hogy valamilyen édességnek mindig lenni kell itthon. Erre a legtökéletesebbek a különféle kekszek, amik pár hétig biztosan elállnak, ráadásul, ha nem olyan változatot sütök, amit 24-26 óráig pihentetni kell sütés előtt, akkor vasárnap este egy-másfél óra alatt elkészül az egész heti adag.

Ez a zabpelyhes, kakaós változat nagyon gyorsan megvan, és anélkül is zseniálisan finom, hogy csoki vagy diódarabokat pakolnánk bele, amit én a hasonló kekszeknél általában nem hagynék ki.

Teljes kiőrlésű kakaós zabkeksz
(20-26 darab)

27 dkg teljes kiőrlésű rozsliszt

10 dkg apró szemű zabpehely
1 csapott teáskanál szódabikarbóna
1 csapott teáskanál só
6 dkg kakaópor
20 dkg vaj
10 dkg méz vagy 12 dkg melaszos nádcukor
2 közepes tojás
1 teáskanál vanília kivonat

A rozslisztet és a zabpelyhet összekevertem, majd a kockákra vágott vajjal összemorzsoltam. Beletettem a sót, a kakaót és a szódabikarbónát, majd a mézet, tojást és a vanília kivonatot is, amit már nem kézzel, hanem egy fakanállal kevertem össze, mivel elég ragacsos állagú lesz.

Nedves kézzel kb. diónyi gombócokat szaggattam belőle, amiket fél centi vastagra nyomkodtam. Sütőpapíros tepsiben, közepesen erős sütőben kb. 15 percig sütöttem. Figyelni kell rá, mert nagyon sütét a tészta, és nem látszik, ha megég.

Természetesen bármilyen más lisztből is lehet, de a kekszekhez nagyon jól megy a rozsliszt, érdemes használni.

Ha nincs otthon apró szemű zabpehely (illetve láttam már olyat, hogy az drágább volt, mint a nagyobb szemű), akkor kávédarálóban pár másodperc alatt elég apró lesz.

Teljes kiőrlésű Rákóczi túrós

Pénteken, nagoyn jó áron, vettem fél kiló túrót, anélkül, hogy kigongoltam volna, pontosan milyen sütemény lesz belőle. Mert természetesen, hogy az lesz belőle, nem volt kérdéses:)

Másnap leültem és átnéztem a túrós receptjeimet, és bár egy darabig az Analfabéta rétes volt a favorit, de végül elvetettem, mert szerettem volna egy új receptet, amit még soha nem sütöttem. Természetesen, mint mindig ilyenkor, elkezdtem a neten keresgélni, amíg rá nem jöttem, hogy a Rákóczi túrós az, ami az abszolút befutó, több okból is.

Ahogy említettem, egyrészt még sosem sütöttem, másrészt a párom imád mindent, ami habos, harmadrészt (senki ne nevessen): én még soha nem ettem Rákóczi túróst. Ki kellett próbálni:)

Teljes kiőrlésű Rákóczi túrós
(mézzel és nádcukorral)

Tészta
20 dkg teljes kiőrlésű búzaliszt
10 dkg vaj
5 dkg méz
1 tojás sárgája
1 dl teljföl
1 késhegynyi szódabikarbóna

Túrós töltelék
50 dkg túró
8 dkg méz
3 kisebb tojás
2 evőkanál búzadara

Tojáshab
6 tojás fehérje
7 dkg nádporcukor

+ pár kanál eperlekvár

A lisztet és a vajat összemorzsoltam, majd a többi hozzávalót is hozzá téve összegyúrtam. Kicsit tapadós linzertészta lesz belőle, de a célnak nagyon jól megfelel, így sokkal lazább lesz a tészta.
A sütéshez én egy kb 40x22 centis jénai sütőedény használtam, ezt egy kevés vajjal kikentem, majd a tésztát egyenletesen belenyomkodtam.

A sütőt közepesen erős lángra állítottam, természetesen a meggyújtás után rögtön betettem az edényt, hogy biztosan ne repedjen meg. Kb. 15 percig sütöttem, illetve, addig, amíg már erősebben megéreztem az illatát. (Nem pirult még.)

Amíg sült, összetörtem a túrót, majd belekevertem a mézet, a tojások sárgáját és a búzadarát is. A tojások fehérjét egy csipet sóval kemény habbá vertem, és a végén óvatosan, nagy mozdulatokkal belekevertem.

A jénait a tésztával kivettem a sütőben, és pár percig hűlni hagytam, majd vékonyan megkentem az eperekvárral. Végül óvatosan rásimítottam a túrós krémet, úgy, hogy minél egyenletesebb legyen.
Mivel ennyi idő alatt a jénai nem hűlt ki, visszatettem a meleg sütőbe, és további 20-25 percig sütöttem, vagyis addig amíg a túrós réteg megszilárdult.

Eközben  megdaráltam a nádcukrot, majd felvertem a tojások fehérjét (amiből szerencsére a fagyasztóban mindig van pár plusz). Amikor már kemény a hab, akkor lassan hozzákevertem a nádcukrot is, és újra felvertem. A fejem fölé sosem szoktam tartani:), de a nádcukorral nagyon kemény habot lehet felverni, bár persze fehér soha nem lesz:)

Amikor a túrós töltelék elkészült, azt is megkentem eperlekvárral, majd rásimítottam a tojáshabot és a jénait egy ráccsal feljebb téve, a sütő erősségét gyengébb fokozatra visszavéve addig szárítottam, amíg a tojáshab pirulni kezdett.

A jénaiban sütésnek megvan az az előnye, hogy nagyon gyorsan elkészül az egész (kb. egy óra), viszont mindent elő kell készíteni, mert az edény nem hűlhet ki, hiszen különben megrepedhet.

A tésztának jót tesz, ha kicsit összeérik a többivel, mivel, ugye, sokkal erősebb az íze, mint egy fehér lisztből készült tésztának.

Ahogy olvastam eredetileg baracklekvárral készülne, de mivel a párom nem szereti, ezért nálunk barackból sosem készül lekvár. Az eperlekvárt még tavaly csináltam, nagyon kevés mézzel, kevés ideig főzve.

Teljes kiőrlésű répatorta

Tavaly már belekezdtem ebbe a posztba, aztán ahogy telt az idő, kiment a recept a fejemből. Pár hónapja azonban annyira szép répát találtam a piacon, hogy rögtön vettem is belőle két kilót (rágcsálni leginkább). Azonban, ahogy már más is tapasztalhatta, sajnos ezek a répák már nem a régi, hónapokig életben maradó típusúak, így egy hét múlva azt vettem észre, hogy a megmaradtak vészes ütemben satnyulnak, azonnal tudtam a megoldást: sürgősen répatortát kell sütni!

Magát a répatorta receptet még régebben választottam, majd formáltam saját ízlésre. Ebben a változatban a legnagyobb munkát a sárgarépák megcupolása és lereszelése jelenti, a többi valóban gyerekjáték.

Teljes kiőrlésű répatorta

25 dkg reszelt sárgarépa
20 dkg teljes kiőrlésű liszt
8 dkg méz + 8 dkg sötét nádcukor
vagy
15 dkg méz
1 sütőpor
15 dkg darabolt dió
1,5 dl olaj vagy olvasztott vaj
fél teáskanál fahéj, gyömbér, kardamom
csipet só

A répákat megpucoljuk, reszeljük, majd előbb a folyadékokat, majd a száraz anyagokat hozzákeverjük. Ez a tészta nem lesz folyós, inkább csak ragacsos állagú, de, ha túl száraznak érezzük, egy-két evőkanál vizet nyugodtan önthetünk hozzá.

Szögletes (kb. 20x30) vagy közepes kerek sütőedényben közepesen erős lángon 25-35 percig sütjük, vagy amíg a belé szúrt hústűre már nem ragad a tészta. Harmadik lehetőség, hogy az egész lakás tele lesz az illatával - lefekvés előtt ne süssük:D

Újra támad a Zombi (Almás)

Új év - újra blogolás:)

Mivel is kezdhetném, mint egy teljes lemerültségben sütött, nálunk már csak Zombi Almás néven szereplő sütivel.
Előnyei:
- tavaszi fáradtság, testi, lelki lemerültség esetén, szinte üres kamrával is süthető
- alig tartalmaz kalóriát

Hátrányai:
- miliszekundumok alatt elfogy

A receptről már volt szó (itt és itt), de mivel mindig változtatok rajta kicsit, ezért íme a legutolsó változat:

Zombi Almás

1 tojás
3/4 dl méz
1 dl teljes kiőrlésű liszt
1-2 közepes alma
1 teáskanál fahéj
1-2 teáskanál méz a tetejére
1 dkg hideg vaj
1 marék vágott dió
nagyon kevés vaj a forma kikenéséhez

A tojást, a mézet és a lisztet összekeverem, a kikent sütőedénybe öntöm (ezúttal egy Ikeás kerámia), majd kanállal kicsit elsimítom. Az almát megpucoltam, és vékony szeletekre vágtam, majd többé-kevésbé szabályosan a tetejére pakolgattam. Megszórtam a fahéjjal, nagyon kevés mézzel és egy marék apróra vágott dióval, hogy még finomabb legyen.

A sütőt nem melegítettem elő, nehogy az edény megrepedjen a hőkülönbségtől, így együtt kb. 25-30 percet süttek közepesen erős lángon (vagy amíg a széle picit piculni kezd).

Lehet még variálni természetesen más, nem túl lédús gyümölccsel (pl. körte), mazsolával, aszalt gyümölcsökkel, egyéb magokkal.

Répatorta

Írni nincs időm. Lassan enni sem. Persze a répatorta kedvéért mindig kivételt teszek:D

Túrókrémes kefíres lepény

 

Amikor nemrég egy céges összejövetelnél választani lehetett, hogy pénzt adok vagy sütök valamit, rögtön a sütésre voksoltam. Azzal persze nem számoltam, hogy a sütés napjára már van egy találkozóm szervezve, így a kedélyes sütögetés maga lett a sütési vészhelyzet.

Magát a sütést úgy este nyolc felé tudtam elkezdeni, igen amatőr módon azzal, hogy elkezdtem agyalni, mit is akarok én sütni tulajdonképpen. Mentségemre szóljon, hogy a feszített menetrend nem sok előkészületet engedett, így az ötletek sem akartak jönni.

Ami biztos volt, hogy olyasminek kell lennie, amit én is meg tudok enni, vagyis sem fehér cukor, sem fehér liszt, és semmilyen tartósítós ez meg az.

Addig is míg az ötletre vártam, sütöttem egy teljes adagot a kedvenc kefíres lepényalapomból, mert az jól bírja a mézet, ráadásul szerintem kiadósabb és finomabb is. Felkutattam a kamrát is, és mire a sütőből kivettem a készre sült tésztát, már sikerült két vállalható változatot kitalálnom: ganache krémes, vékony réteg narancslekvárral vagy túrókrémes.

Az utóbbi valósult meg végül, mivel már elég kevés energiám maradt. A krémbe a szokásos hozzávalók mellett némi máltai karobszirup is került, gyönyörű sötétbarna színe, és kesernyés íze miatt. A félbevágott tésztalapok közé töltöttem, majd a ganache-hoz szánt csokit egy teáskanál vajjal felolvasztva még a tetejére öntöttem.

Túrókrémes kefíres lepény

Tészta:

- 2 pohár kefír

- 2 tojás

- 6-10 dkg méz (édesség utáni vágytól függően - kb- 1/3-1/2 pohár, tessék kóstolni:)

- 1 pohár olaj (vagy 3/4 pohár olvasztott vaj)

- 4 pohár teljes kiőrlésű liszt

- 1 sütőpor

Krém:

- 25 dkg túró

- 2,5 dl tejszín

- 3 evőkanál méz

- 1 evőkanál karobszirup (elhagyható)

 - fél rúd vanília

Tetejére:

- 15 dkg keserű csoki (ezúttal gyümölcscukros)

- 1 teáskanál vaj

A kép nem a legjobb, fogyasztás előtti utolsó percekben készült egy gyors fotó:)

Lisztmentes mandulás csokoládétorta

Ezt a sütit még december elején sütöttem, amikor úgy volt, hogy egyik bartánőm látogatóba jön hozzánk. Végül a találka nem jött össze, ráadásul úgy tűnik, hogy az ötletet inspiráló gluténérzékenysége is megszűnt, ettől függetlenül megettük mi magunk - a már elkészült, kívánatos csokitorta hihetetlenül finom volt. Szerencsére emellett igen töményen csokis is, így nagyjából egy hétig eszegettük, mire az utolsó morzsa is elfogyott.

Mivel eltelt egy kevés idő azóta, keresgélni kezdtem, hogy pontosan merre van a recept. Sajnos rossz szokásom az első kezembe eső cetlire lefirkantani az ilyesmiket (persze van több, erre kinevezett füzetem is, de azok ilyenkor ki tudja merre vannak). Szerencsére végül pár percig kellett csak a százféle méretű és színű receptes papír között válogatnom, és már meg is találtam. Két fontos információ nem volt csak rajta, a sütemény neve (a hozzávalók segítettek csak a keresésben), és az, hogy kitől szereztem. Ha valakinek van ötlete, minden segítséget szívesen fogadok.

Lisztmentes mandulás csokoládétorta

6 dkg darált mandula

10 dkg vaj

10 dkg (gyümölcscukros) étcsoki

15 dkg sötét nádcukor

1 teáskanál ginstant gabonakávé

3 tojás szétválasztva

1 teáskanál rum

A csokit összedaraboljuk, majd a vajjal együtt, gőz felett megolvasztjuk. A tűzről levéve hozzákeverjük a nádcukrot, a gabonakávét, a rumot és a darált mandulát. Mivel ezalatt kellően kihűl, hozzákeverhetjük a tojássárgáját is. A tojásfehérjét kemény habbá verjük, és először egy kanálnyit alaposan belekeverünk a csokis masszába, majd a maradékot, több adagban kicsit óvatosabban, nagy mozdulatokkal belekeverjük, hogy a tojáshab ne törjön össze.

A keveréket sütőpapírral bélelt tortaformába (én egy 22 centis formát használtam) vagy bármilyen sütőedénybe öntjük. 170-180 fokon (illetve közepesen erős fokozaton) kb. 35 percig sütjük. Ha nagyon erős az illata, de még van idő akkor inkább vegyük lejjebb kicsit a lángot, mert a széle könnyen megéghet.

A sütit óvatosan kell kiborítani a formából, illetve lehántani a sütőpapírról, mivel főleg melegen, még könnyen szétmálik. Ugyanezen okból (is), érdemes megvárni míg kihűl, bármilyen isteni illat is lengi be a lakást. Másrészt természetesen nagyon meg tudja ülni az ember gyomrát, ha nem vigyáz vele.

Ahogy említettem, egy hétig biztosan eláll, mi másnaptól mindenesetre hűtőben tároltuk.

Hasonló próbálkozás itt.

Álmaim sütije: tk. skót vajas keksz (shortbread)

Valószínűleg nem véletlenül nagy kedvencünk a Walkers Pure Butter Shortbread-je. Ha nagy ritkán megveszünk egy csomaggal akkor az fénysebességgel tűnik el, megcáfolva minden, annak lehetetlenségére vonatkozó tételt.

Egy darabig sikerült elkerülni a kísértést, de két hete véletlenül aztán megláttuk egy teaboltban, és miután hazatérve az üres zacskót kidobtam a szemétbe, azzal az eltökélt szándékkal ültem le a gép elé, hogy addig nem kelek fel, amíg legalább egy értékelhető shortbread receptet nem találok.

Szerencsére nem kellett itt megöregednem, mert számos embert foglalkoztatott már ugyanez a gondolat. Első körben három recept nyerte el a tetszésem, majd ezeket összevetve maradtam annál a verziónál, ami végül kísérletem első, és gyanítom egy darabig végső receptje lett. Az alapanyagok változtatása miatt az íze nem pontosan olyan, mint az eredetinek, azonban a jellege nagyon hasonló, és éppen a változtatások miatt számomra még finomabb lett az egész.

Skót vajas keksz (shortbread) teljes kiőrlésű lisztből

- 10 dkg melaszos nádcukor

- 12,5 dkg kukorica keményítő

- 25 dkg graham liszt

- 1 csapott kávéskanál só

- 22,5 dkg puha vaj

A nádcukrot, a kukoricakeményítőt, a lisztet és a sót összekeverjük, majd alaposan összemorzsoljuk a vajjal, mint bármikor, amikor omlós tésztát készítünk. A melaszos nádcukornál arra figyelni kell, hogy apró csomócskák maradhatnak benne, ez bizonyos méret alatt nem gond, de egy nagyobb csomóra ráharapni később biztosan nem lenne jó, ezért tényleg alaposan morzsoljuk össze a hozzávalókat.

Előre megnyugtatok mindenkit, nem fog összeállni, morzsa marad. Én az egészet egy 35-40x25 centis szögletes üveg sütőtálba tettem, hogy lássam az alját, ahogy sül, de természetesen fém tepsi is jó neki.

A morzsát tenyérrel alaposan lenyomkodtam, igyekeztem egyenletes vastagságra alakítani, majd villával óvatosan megszurkodtam (azért óvatosan, mert nincs összeállva, és könnyen eldeformálódnak a csinos kis szurkálás nyomok, de végül is ez csak a külseje).

A sütőt 1-2 percig közepes lángon belegítettem, majd nagyjából 30-40 percig sütöttem, közben párszor megnézve az alját, ami végül kellett is, mivel majdnem sikerült megpirulnia. (Fém tepsinél az előmelegítés lehet hosszabb, így a sütés ideje rövidülhet 30 percre, de az a biztos, ha az ember többször ránéz.)

Miután kivettem, hagytam állni 10 percet, majd élet késsel hosszúkás szeletekre vágtam. Természetesen nem bírtam kivárni, azonnal ki is szedtem egyet, hogy majd a tányéron kihűl, de persze még langyosan elfogyott.

Ebből a mennyiségből nekem kb. 50-60 kekszem lett, és vállalható időn belül: egy hét alatt sikerült elfogyasztanunk, úgy, hogy egy részét elosztogattam. Az íze tényleg hihetetlen, és hihetetlenül vajas, és nekem kifejezetten tetszett, hogy voltak benne apró (1-2 mm) cukor darabkák.

Életem első szalagos fánkja

Érdekes módon sosem tudtam pontosan mettől meddig tart a farsang. Jó, persze van az a sablon szöveg, hogy vízkereszttől hamvazószerdáig, de az utóbbi mindig is valahova a távoli homályba veszett számomra. Ami gyerekként egyedül biztos pont volt, a farsangi bál, amire anyukám évről-évre fantasztikus jelmezeket készített nekem.

Az emlékeimben sárgabarack lekváros, porcukrozott fánk hegyek élnek (jó, jó, gyerekként minden hatalmasnak tűnik:), és az, hogy ebéd után, mikor a családtagok az ebédet pihenték valamerre, még kiosontam, hogy még egyett (tényleg az utolsót!) egyek belőle, mielőtt elfogy.

Az előre csomagolt fánkok, de még a pékségekben kaphatóak sem tudtak soha meghatni, mert az valahogy nem volt olyan. A töltött amerikai fánkokból egyetlen egyszer ettem, de, ha mindenhol olyan, mint ahol én próbáltam, akkor hülye lennék még egyszer fizetni érte.

Az étrendünk újbóli szigorítása, és a feleslegek szanálása után még egy kevés kenyérliszt maradt a kamrában. Ráadásul házi lekvárunk is van bőségesen, így aztán úgy döntöttem, hogy életemben először én fogok fánkot sütni, lesz, ami lesz.

Hogy biztos alapokon nyugodjon a nagy terv, Horváth Ilona klasszikus receptjét vettem elő, illetve feleztem meg, mivel csak ketten vagyunk, ekkora mennyiség és éppen elég.

Szalagos fánk

- 25 dkg liszt (15 dkg kenyérliszt + 10 dkg tk. búzaliszt)

- 1 dkg élesztő

- 2 dkg méz

- 2,5 dkg olvasztott vaj

- 1 tojássárgája

- 0,5 dl rum

- kb. 2,5 dl tej

- csipet só

- a sütéshez bő olaj

A hozzávalókat kenyérsütőben kétszer dagasztottam (2*20 perc), majd egy órát kelesztettem. A végén  jól meglisztezett deszkára borítottam, majd jó ujjnyi vastagra nyújtottam. Egy 4-5 centis pogácsa szaggatóval kiszaggattam, ha minden igaz 16 fánk lett belőle. Még 30 percre konyharuhával letakarva kelesztettem tovább, addig összekészítettem egy szélesebb sütőedényt is olajjal.

Amikor megkeltek és az olaj is elég forró volt, 4 fánknak ujjal benyomtam a közepét, majd ezzel a felével lefelé óvatosan az olajba tettem őket. Az első 2 percben (illetve, amíg aranybarnára nem sült) fedő alatt sütöttem, majd a másik felének is kell, fedő nélkül, kb. 1-1,5 perc alatt.

Az olaj hőmérsékletével érdemes vigyázni, ha túl gyorsan sülne, akkor kicsit lejjebb venni, nehogy a fánkok közepe nyers maradjon, míg a külseje megég.

Mi leginkább eper lekvárral ettük, de az utolsó darabhoz (amiről még éppen sikerült egy képet készíteni:) egy kevés feketeribizli lekvárt pakoltam, és úgy is hihetetlenül jó volt.

Összeségében, természetesen nem olyan volt, mint anyukámé, de mivel sokkal jobban illeszkedik a mi evési szokásainkhoz, így is nagyon finomnak találtuk.