Fish(cake) & chips

Valahogy a hal nem jön be. Vagy nem mindig. Ritkán. Vagy ilyesmi. Lényegében olyan, hogy halat megkívánni, nálam nem létezik.

Viszont a fagyasztóban valamilyen alap halféle mindig van, ráadásul az ajtajában, hogy akármikor kinyitom a fagyasztót, lelkiismeret furdalásom lesz, hogy még mindig ott áll.

A múlt év végén sajnos hosszabb időt töltöttem szobafogságban, így volt időm elgondolkozni, hogyan is szeretném kezdeni, illetve tölteni ezt az évet. Végül a hal is felkerült arra a listára, amin számos étel szerepel, amelyeket valamilyen módon szeretnék jobban megkedvelni.

Keresgéltem egy ideig, mire eljutottam odáig, hogy a fishcake lesz a megoldás (szerintem a halfasírt végtelenül hülyén hangzik:), méghozzá az a változat, ami valamilyen arányban krumplit is tartalmaz, így enyhítve, a számomra kevéssé kedvelt ízt.

Egyelőre ezt a receptet használtam alapnak, bár még biztosan folytatom a kísérletezést.

Fishcake

20 dkg halfilé

20 dkg krumplipüré (pl. maradék)

fél teáskanál kapor

1 citrom reszelt héja

1 tojás

só

tk. liszt (sütés előtti beleforgatáshoz)

A halat 5 perc alatt nagyon kevés vízben megpároltam, majd villával összetörtem és hozzákevertem a többi hozzávalót. Így egy elég lágy masszát kapunk, úgyhogy óvatosan pogácsákat formáztam belőle, és egy tálcán kb. 10 percre a fagyasztóba tettem.

Ezután szintén óvatosan megforgattam egy kis teljes kiőrlésű lisztben, és kevés forró olajban mindkét oldalát barnára sütöttem.

Mivel még bőven volt előre főzött krumpli, így a maradékot sóztam, borsoztam, és szintén az olajban átpirítottam.

Tökös tócsni

A tökös tócsni a családban közel húsz éves múlttal rendelkezik. A kilencvenes évek legelején történt, hogy apukámat a szíve miatt  leszázalékolták, és otthon kellett maradnia. Természetesen ott volt a ház, a kert és az állatok, de azokkal addig is elboldogult, ráadásul úgy, hogy mellette még három műszakot is lehúzott a bőrgyárban. Szabadidejében szeretett olvasni, sokszor hajnalig égette a kislámpát a konyhában, ha valami izgalmas könyv került a kezébe, azonban gondolom a nappalok így is túl hosszúak voltak, és találnia kellett valami elfoglaltságot magának.

Nem tudom, hogy első lépés volt-e, de hamarosan vett magának egy szakácskönyvet (a horváthilona, és társai mellé, amik anyukámé voltak), és azontúl ő főzte a vacsorát: mire mi hazaérünk már ott volt a meleg étel az asztalon.

Amennyire én tudom, sok tapasztalata nem volt ezzel a tudománnyal, így leginkább azokat a recepteket próbálgatta, ami megtetszett neki. Így ettünk aztán olyanokat mint a savanyú tojás leves, a mandulás sós pogácsa és tökös tócsni paradicsommártással. Mellesleg az is kiderült, hogy van érzéke a főzéshez.

Természetesen nem egy bonyolult recept, azonban én sokkal finomabbnak találom az ismertebb, krumplis változatnál, valószínűleg, mert szinte megegyezik az íze a sima rántott tökkel, amit szintén imádok, csak egy kicsit fűszeresebb annál.

Tökös tócsni

- 1 kg tök megtisztítva lereszelve

- 20-25 dkg teljes kiőrlésű liszt

- 3-4 gerezd fokhagyma

- 1 tojás

- 1/2 tesákanál szárított élesztő 

- 1 teáskanál só

- 6-8 tekerésnyi bors

A tököt tisztítás, reszelés után megsózom, egy negyed órára állni hagyom. A levét kinyomkodom, hozzákeverem a tojás, a fokhagymát, a borsot és az élesztőt, majd összekeverem a liszttel is. (Ezúttal 10 deka sima trapista sajtot is reszeltem bele, el nem rontja:)

Evőkanállal szoktam a forró olajba adagolni, legalább 1 centi helyet hagyva a tócsnik között, mert az élesztőtől kicsit kigömbölyödnek. Először kicsit lassabb tűzön, fedő alatt sütöm 2-3 percig, majd fordítás után, erősebb tűnön, fedő nélkül, amíg a szép aranybarna színt el nem éri. (Na, jó, mostanában kicsit sötétebbre sütöm, mert nálunk úgy jobban fogy.)

Érdemes rögtön sütés előtt bekeverni, mivel a tök folyamatosan engedi a levét, az utolsó adagnál általában már nagyon híg, de az esetleges ügyetlenkedésen kívül, sütés után minőségbeli különbség nincs a sűrűbb és hígabb változatok között.

Én legjobban savanykás paradicsomos szószba szeretem mártogatni, de éppen most hétvégén telítődtem a paradicsomos ízzel, így végül egy tejfölös mártogatóst készítettem mellé.

Tejfölös mártogatós kaporral és medvehagymával

- 1 nagy tejföl

- 1 lapos teáskanál só

- 1 púpos teáskanál szárított kapor

- 1 púpos teáskanál szarított, morzsolt medvehagyma

- 1 fokhagyma apróra vágva 

Culinaris Bisztró

Jó ideje ugyanazokat az éttermeket látogatjuk. Nem az új helyektől tartunk, hanem inkább attól, hogy ott nem találjuk meg azt a minőséget, amit mégis csak elvárunk, amikor elmegyünk egy étterembe.

A héten, miután a ház ura átesett egy zűrös foghúzáson, eldöntöttük, hogy amint jobban lesz, új helyet fogunk kipróbálni. A hőségre tekintettel a környékbeli éttermekről írt véleményeket olvasgattam, míg végül sikerült döntenünk, méghozzá a legkézenfekvőbb mellett.

A Culinaris alig pár percre van tőlünk, és közelsége miatt is csábító, amikor valami különlegeset szeretnénk venni, és szombat-vasárnap esténként szinte senki nem jár arra, így tökéletesen alkalmas a hosszas nézelődésre, viszont az étterem, illetve szerintem inkább bisztró részét eddig hanyagoltuk, a nem túl kényelmesnek tűnő székek miatt (ez nálunk sarkalatos pont:)

Annak, aki a helyet még látásból sem ismeri, a belső részen pár hosszú magas asztal van, nagyjából 25 embernek elég székkel, az utcán szintén le lehet ülni, talán valamivel kevésbé komfortosabban (engem zavarna a 2-es villamos, és a menetrendszerűen közlekedű turista buszok).

A menü rövid, változatos és gyakran frissül, az idénynek is megfelelő változtatásokkal, levesből három, a többi fogásból 4-5 féle található. Jó ötletnek találom, hogy ahogy a húsos-sajtos pultnál is, itt is elérhetőek a minőségi alapanyagokból készült szendvicsek.

Rövid tanakodás után párom Gazpachot rendelt, főfogásként Brazil bélszínt zöldségterinnel és vargánya mártással, desszertnek pedig gyümölcssalátát egy ráadás gombóc Haagen Dazs vanília fagylalttal.

A cukor (nem tudom milyen volt, elfelejtettem megkérdezni) ellenére nekem inkább a Hideg sárgabarack-eper leves tetszett meg menta granitéval, utána egy rózsaborsos mustármártásos csirkemellet választottam, végül pedig gyerekkorom nagy kedvencét a madártejet, amit ezúttal bergamottal készítettek.

Összességében jó volt a véleményünk, bár egy-két apróságot szeretnék megemlíteni.

A Gazpacho finom volt és friss, minden összetevőt tökéletesen lehetett rajta érezni, viszont állagra egy kicsit hígnak tűnt. A Sárgabarack-eper leves számomra kicsit édes volt, de mondjuk nekem minden az, a menta granita elég különös látvány nyújtott, ahogy a tetején úszott, viszont csodásan illett az epres ízhez.

A bélszín párom szerint tökéletesen volt átsütve, azonban megállapította, hogy nem férfi adag, illetve a finom vargánya mártásból egy kicsivel többet szeretett volna húshoz. A csirke tökéletes volt, a zöldség köret szintén, a mennyiség számomra bőséges, pár falat meg is maradt.

A desszertek jók voltak, a gyümölcssaláta a vanília fagyi nélkül is rendben lett volna, de így volt igazán jó, a madártejnek a bergamot karaktert adott, ami még tovább tökéletesítette ezt a számomra így is tökéletes ízt.


Majd' el felejtettem, 2009-es Sauska Rosét ittunk hozzá, kellemes volt, de egy erős szénsavas vízzel még jobb fröccs lett belőle. (Sajnos szóda nem volt, ezért a kényszermegoldás.)

Gazpacho

Hideg sárgabarack-eper leves menta granitéval

 

Brazil bélszín zöldségterinnel és vargánya mártással

Csirkemell rózsaborsos mustármártással és minizöldség frikasszéval

Gyümölcskehely + 1 gombóc Haagen Dazs fagyi

Bergamotos madártej 

Zöldbabos csirke ragu

Az elmúlt fél évben csak úgy zajlott az élet. A sok munkáról nem is beszélve átestem egy szemműtéten, majd  sikeresen férjhez mentem, és persze nászutaztam is. Viszont a blogba egy bejegyzést sem tettem, amit először még páran nehezményeztek, aztán letettek rólam.Úgy tűnik én éppen ezt a pillanatot választottam a visszatérésre. Reméljük sikeresen:D

Szombaton kedvenc piacomon, a Hunyadi térin, jártam, szintén kisebb kihagyás után. Bár más piac útba esik munkába menet-jövet, ott soha nem érzem magam igazán otthonosan. Itt, az őstermelők között tűnik fel csak igazán, hogyan változik a kínálat az éppen szezonális zöldségekre-gyümölcsökre.

Ahogy sokan mások, én is úgy indulok el, hogy egy-két dolgot felírok a listámra, a többi pedig ott helyben alakul, amikor megtetszik valami. Nekem ebben az időszakban biztos pont a "mézesbácsi", Gohér Gábor, akinél mindig van pár üveg hárs méz (a kedvencem) a pult alatt, valamint egy másik úriember (a nevét sajnos nem tudom), aki csak a nyári időszakban található meg erre, mivel csak bogyós gyümölcsökkel (eper, piros és feketeribizli, málna) és meggyel, cseresznyével foglalkozik.

Most sem szabadultam, csak miután 3 féle mézt, valamint a bogyósokból 1-1 kilót felpakoltam. Viszont az eltervezett karfiolhoz csak hosszú sorban állás után tudtam volna hozzájutni odakint, így inkább egy fél kiló sárga vajbabot (felénk valamiért ezt sárga zöldbab:) vettem egy néninél.

A rakott karfiol a fejemben már átalakult rakott sárgababbá, amit vasárnapi ebédnek terveztem megfőzni, amikor vasárnap délelőtt ráébredtem, hogy egy dolog nincs itthon, tejföl. Rövid tanakodás után úgy döntöttünk, hogy nem is kell annak rakottnak lennie, legyen valamilyen egytálétel, de legalábbis minél egyszerűbb dolog. Ennek jegyében született az alábbi ragu:

Zöldbabos csirke ragu

- kis fej hagyma

- 1 nagyobb gerezd fokhagyma

- 1-2 evőkanálnyi olaj

- 35 dkg darált csirkemell

- 50 dkg sárga vagy zöldbab

- 2 dl paradicsomlé

- víz

- só, bors

A hagymát, fokhagymát apróra vágtam, az olajon megpároltam. A darált csirkemellet beleborítottam, fehéredésig pirítottam (célszerű keverni, úgy nem lesznek benne nagyobb csomók), összekevertem a paradicsomlével, majd beleöntöttem, az 1-1,5 centisre vágott babot, illetve éppen maradt előző napról egy kis pirított zöldség, nagyvonalúan azt is beletettem. Megsóztam, borsoztam és annyi vízzel öntöttem fel, ami még éppen nem lepte el.

Fedő alatt addig pároltam, amíg a bab nagyon puhára párolódott (kb. 40 perc). Ebédre barnarizzsel ettük, munkahelyi ebédnek vegyes gabonával csomagoltam el.

Megjegyzés: A csirkemellet természetesen lehet helyettesíteni, mi viszont csak ezt esszük meg. Sajnos sehol nem akarják darálni, de nemrég vettem húsdarálót, és így 2-3 kilót egyszerre ledarálunk, esetleg némi fokhagymával, borssal fűszerezve 30-35 dkg adagokban fagyasztjuk - két személynek rakott és egytálételhez tökéletesen elég 2 étkezésre.

Kérdés: Tud valaki olyan barnarizst mondani, amiben nincsenek olyan szemek, amelyek nincsenek teljesen hántolva? Nagyon rossz, amikor egy ilyenre ráharap az ember.

Elfelejtett képek - Túrós-gyümölcsös kehely

Egyszer, valamikor nagyon rég, de legalábbis még bőven a nyár közepén látogatóba jött hozzánk a barátnőm. Szerencsére bőven volt időm, lelkesedésem és a piacról beszerzett mindenféle is otthon, így aztán egy egyszerű de (mint utólag kiderült) nagyon finom ebéddel leptem meg.

Aztán, ahogy lenni szokott, a fényképezőkből a kártyákat ide-oda vándoroltattam, és végül már magam is elfeledkeztem róla, hogy készült pár kép is, mielőtt mindent befaltunk volna. Szerencsére nemrég nekiláttam képeket válogatni a karácsonyi képeslapokhoz és naptárakhoz, amikor észrevettem egy régebbi keltezésű mappát, amiben megtaláltam az alábbi képeket.

A receptekről nem tudnék sokat mondani, az egyik a világ, szerintem, egyik legegyszerűbb, és legfinomabb étele: petrezselymes krumpli, tejfölös uborka salátával (a családi legendárium része a történet, amikor nyaraláskor, alig öt évesen, reklamáltam a pincérnél, amikor az ubisalira nem került tejföl:) Hagyományosan tálalva nem egy fotogén étel egyik sem, így a képet mellőzném.

A desszert egy szintén nagyon egyszerű, túróval rétegezett gyümölcsös kehely. Ez sem egy különlegesség, de azért leírom miből is áll, hogy végre egy recept is szerepeljen az írások között:)

Túrós-gyümölcsös kehely
(pohártól függ, de nálunk 3 adag lett)

- 25 dkg túró
- fél tejföl
- 1-2 kanál méz
- fél rúd vanília
- 30 dkg bogyós gyümölcs
- 3 evőkanál folyósabb lekvár

A túrót összetörjük, majd összekeverjük a tejföllel, a mézzel és a vanília magjaival. A gyümölcsöket megmossuk, leszemezzük, ha kell, majd a túrós krémmel váltakozva üvegpohárba/kehelybe/tálkába rétegezzük, lehetőleg kisebb kanállal, annak érdekében, hogy a pohár belső oldala tiszta maradjon, és a rétegek szépen elkülönüljenek a végén. A tetejére természetesen gyümölcs kerüljön.

Így is nagyon finom, de még egységesebb lesz az íze, ha a tetejére egy egy-egy evőkanálnyi folyós (lehetőleg szintén bogyós gyümölcsös) lekvárt öntünk, ami a rétegek között átfolyik. Én az anyukámtól kapott bodzalekvárt öntögettem rá, amiben bogyók is voltak, így még több gyümölcs került rá.

Hűtőben tároljuk, 1-2 óra alatt jól összeérnek az ízek, de türelmetlenebbek előbb is eltüntethetik.

50-60 krumplifánk:)

A tavalyi év nagy felfedezése:) volt a krumplifánk. Ugyanis olyan egyszerű, húsmentes ételt szerettem volna, amit a kedvenc rizibizinkhez ehetünk, és se nem tócsni, se nem tojás-liszt-zsemlemorzsa keverék.

Böngésztem a netet és természetesen a horváthilonát, aztán egyszer csak felfedeztem, hogy jééé, hát ott a krumplifánk. A felfedezés örömére egymás után többször is elkészítettem, különféle verziókban és bár egyik-másik finom lett, de volt pár, amelyik csak úgy szívta magába az olajat. Végül a legegyszerűbb változatnál maradtam, természetesen a szokásos módosításokkal.

Krumplifánk

- kb. 30-35 dkg tisztított krumpli
- 20-25 dkg tk. liszt
- 2 tojás sárgája
- 2,5 dkg élesztő
- 1 dl tej
- 1 evőkanál olivaolaj
- ízlés szerint só
- olaj a sütéshez

A krumplit apró kockákra vágjuk, puhára főzzük, amjd a víz leöntése után simára törjük, és hagyjuk kihúlni. Az élesztőt a langyos tejben felfuttatjuk, majd a többi hozzávalóval együtt összedolgozzuk a krumplival. Ha kell, akkor tejet még tehetünk hozzá, és végül elég laza kelt tésztát kell kapjunk.

Nyújtsuk kb. ujjnyira, majd kisebb pogácsa kiszúróval sok-sok kicsi pogácsát készítünk (nekem kb. 50-60 lett). Ezeket letakarva kb. fél óráig hagyjuk kelni, majd bő forró olajban kisütjük őket. Elméletileg, ha kevés van az olajban egyszerre, akkor megfordulnak, de nekem nem moccantak meg, úgyhogy önkezűleg forgattam őket.

A kisült gombósok magukban is nagyon finomak, ráadásul apróak, úgyhogy a szinte rágcsálnivalónak is elmennek, de mi rizibizivel, illetve magos, pirított kukoricával ettük, és úgy is nagyon finom volt.

Serpenyős hét 3.

Ha már tegnap belépett a képbe az a pár szem burgonya, úgy gondoltam ma is körbenézek a kamra tájékán, mivel bonyolítsam meg az immár harmadik napja tartó serpenyős őrületet.

Hamar megakadt a szemem egy bontott csomag szélesmetélten, amiből vagy tíz dekányi várta türelmesen sorsát. Nem tudom mi miatt maradt ki, általában inkább megfőzök egy egész csomagot, és a maradékot üveresen elteszem a hűtőbe. Mindenesetre nekem most nagyon jól jött, hiszen újabb recepttel gazdagodtam.

Serpenyős 3. - Tésztás-hagymás-zöldséges

- kevés olivaolaj
- egy közepes fej hagyma (szintén kamrai szökevény)
- 10 deka tészta (bármilyen)
- 2-3 marék zöldségkeverék
- kevés só
- 1-2 aszalt paradicsom apróra vágva
- 1 dl víz
- 2 evőkanál tejföl vagy kefír

Az olajat felhevítjük, rádobjuk a kockákra vágott hagymát, és üvegesre pároljuk. Ekkor beletesszük a tésztát (hosszabb tésztánál érdemes eltördelni, legalább félbe), és egyszer-egyszer megkeverve addig pirítjuk, míg fehéredni nem kezd.

Rádobjuk a zöldségkeveréket, az aszalt paradicsomot, megsózzuk és felöntjük a vízzel. Olykor átkeverjük, hogy a tésztát mindenhol érje a víz, ha elpárolog és még túl kemény a tészta, akkor kevéssel pótoljuk. Amikor a tészta al dente beleszórjuk az aszalt paradicsomot és egy kevés tejfölt vagy kefírt. Párszor megkeverjük, majd elzárjuk a tűzhelyet alatta. Öt perc állás a tésztának csak jót tesz, a maradék nedvességet is magába szívja.

Ahogy a tészta a hagymán pirul, majd vele és a többi zöldséggel együtt fő meg, egészen különleges ízt ad neki. A kevés kefír (nálam) úgy jött a képbe, hogy kóstolás közben az íze egészen a nagymamám hagymás-tejfölös dödölléjére emlékeztetett, így hamar tettem bele egy kevés tejterméket.

Szerintem nagyon finom lett. Két adagban fogyott el, egészen laktatónak találtam. Természetesen evőpálcikával fogyasztottam:)

Serpenyős hét 2.

Ahogy egy jó drámában is, a háttér ismertetése után egyszer csak belép a színre a cselszövő, aki aztán alaposan összekeveri a dolgokat, hogy szegény főszereplőknek, meg általában a jó oldalon állóknak, legyen mit kibogozgatniuk, és persze a végén hepiend.

Ma az én serpenyős "darabomba" is bekerült egy cselszövő, a félszer fél méteres kamránknak szinte az ajtajában megbújó:), újnak becézett, de már erőteljes külső burkot növesztő, kilónyi krumpli.

Mivel hogy ilyen szépen egymásba botlottunk, ezért ő lett a mai felvonás főszereplője, és ámbár megbolygatta egy picit a terveimet, azért nem annyira, hogy eltéríthetett volna, pláne hogy a "mexikói" is közbelépett, és a végén mind boldogan pirultak serpenyőmben.

Serpenyős 2. - A krumpli közbelép
(bár ez inkább film, mint dráma cím:)

- kevés olivaolaj
- 1 kávéskanál köménymag
- fél kávéskanál törött bors
- fél kávéskanál őrölt babérlevél
- két nagy krumpli
- két marék zöldségkeverék
- kevés só

Amúgy indiaisan a felforrósított olajban megpirítjuk a fűszereket, majd a kb. 3-4-5 milisre vágott krumpliszeleteket is rádobjuk(esetleg nagyon kevés vízzel) és félpuhára pároljuk-pirítjuk (nagy lángon természetesen).

Az egyéb zöldségeket és a sót ekkor tesszük hozzá, majd gyakran megkeverve, rázogatva addig hagyjuk a tűzön míg pirulni nem kezdenek. Et voila.

Megjegyzésnek két dolog. Egyik, hogy én szeretem az eltérőre vágott zöldségeket kombinálni az ételben, de ilyenkor mindig figyelni kell rá, hogy a nagyobbat (itt a krumpli) nézzük meg, mivel az lassabban puhul meg. Persze másik lehetőség, hogy nagyjából egyformára vágjuk a krumplit is, így kevesebb gond lesz vele.

Másik pedig: vigyázat, ez csíp!:)

Serpenyős hét 1.

Hát visszatértem, vagy miacsoda, egy hét láblógatás és nagyrészt éttermi étkezés után. Ez a nyaralás étkezésileg is szabadságot jelentett, vagyis mindenki azt evett, amit akart, ámbár egyszer rögtönöztem egy pár perces monológot a vaj és margarin különbségeiről. (Meg a cukorról/mézről/mesterséges édesítőkről, meg a fehér/teljes kiőrlésű lisztről..stb..:)

Akárhogy is szabadság, azért főleg levest ettem, és húsféléket, na meg persze isteni, faszénen sütött, vékony tésztájú kürtőskalácsot és még istenibb háziféle réteseket (meggyest, mákost, meggyes-mákost, almást, túrós..hmm..azt hiszem ennyi:)

A hétvége eljöttével, és hazatértünkkel, azonban drága szép szervezetem már igencsak ellenkezett önön gyilkolászásom ellen, plusz még szalma is lettem, úgyhogy minden okom megvan rá, hogy visszatérjek az minden étkezésünk alapjaihoz, a Serpenyősökhöz.

A serpenyős pedig nem másban készül mint egyetlen serpenyőnkben, egy kétkezes (azt hiszem ez a legnagyobb, amit kapni lehet..) magas falú Tefal serpenyőben. Felmerülhet a kérdés, hogy minek kell két főnek egy akkora serpenyő, amiben egy kiló zöldség szinte elveszik, de más oldalról kell megközelítani a kérdést: ez a serpenyő legalább 3-4 másik helyett is állja a sarat. Hogy enyhén reklámszagú (ízű?) legyek: ezt aztán soha nem tesszük el a szekrénybe. És nem csak azért mert nehezen fér el (mert igen), hanem mert ez az az edény, amit főzéseink 70 százalékánál használunk.

Sok-sok időnek ezelőtte a serpenyőst még wokosnak hívtam, azonban változik minden, így a használatomban levő konyhai eszközök is, és wokost átminősítettem serpenyőssé. Nem mintha a technikán változtattam volna: kevés, vagy semmi zsiradék, és nagy lángon pirított hozzávalók, leginkább zöldségek.

A héten, a legfelül ecsetelt indokokból a serpenyős lesz a heti menü fénypontja, és bár gasztronómiailag nem egy csoda, úgy gondoltam egy ilyen sorozat megér egy-két posztot:)

Kezdődött pedig a hét, hogy semmi nem volt a hűtőben, és mivel ez a hetünk csak csütörtökig tart (később még elmagyarázandó indokokból), ezért úgy gondoltam csak a minimális zöldségeket, gyümölcsöket szerzem be, no, meg a kedvenc túrós zsemlémhez szükséges túrót és tejfölt. Innen aztán adta magát a dolog, hogy én bizony fagyasztott zöldfélét veszek (igen, nyár közepén.. viszont a gyümölcsöt a Hunyadi téren vettem ma reggel, ahogy elállt az eső, bibibii:), és innen már tizedmásodpercek kérdése volt a serpenyős.

Serpenyős 1.

- fél marék mag (most szotyi+lenmag)
- 30 dkg zöldség (ezúttal a valamelyik hülye által mexikóira keresztelt színességesség)
- két darab aszalt paradicsom apróra vágva
- egy óriásgerezd fokhagyma vékonyra szelve
- kevés olivaolaj
- só
- tört bors
- kb. 3 dkg sajt
- kb. 2 evőkanálnyi tej vagy tejföl

A serpenyőt alaposan felhevítjük az olivával, majd beledobjuk a magokat és a paradicsomot. Legnagyobb fokozaton, átkevergetve pirítjuk, majd, ha pattogni kezd (a lenmag nagyon gyorsan), akkor beledobjuk az zöldségeket és a fokhagymát. Az egészet enyhén megsózzuk, tört borssal is megszórjuk, és ugyanúgy a legnagyobb fokozaton, többször átkeverve addig pirítjuk, amig a zöldség átforrósodik, illetve a széle egy kicsit pirulni kezd (ennél jobban is meg lehet pirítani).

Ekkor a tejet vagy tejfölt beleöntjük, alaposan elkeverjük, így a hirtelen hőt veszített zöldségek nem lesznek olyan szárazak. Ezután a tűzről levesszük, a kockákra vágott sajttal egyszer összekeverjük, és tányérra (nálam nagy müzlis tálba) kanalazzuk.

Ebben az esetben szerettem volna még valamit mellé, úgyhogy kollégista (éhenkórász) életem egyik nagy "találmányát" készítettem el. Persze azóta, hogy ezt kitaláltam (sok-sok éve), már rájöttem, hogy az indiaiak alaposan megelőztek, de azért nem haragszom rájuk:)

Kollégista falatok

- kb. 2 marék tk. rozsliszt
- 2 csipet só
- bors, ízlés szerint szárított zöldfűszer
- víz
- kevés olivaolaj

A lisztet a sóval, fűszerekkel összekeverjük, majd annyi vízzel keverjük össze, hogy lágy, de könnyen nyújtható tészta legyen belőle. Akár kézzel kb. fél centi vastagra nyútjuk, nagyjából 2x2-es négyzetekre vágjuk.

Kevés olajat serpenyőben felforrósítunk, a négyzeteket először egyik majd másik oldalán is picit megpirítjuk. A zöldség mellé, de akár magában, vagy valamilyen szószba mártogatva akár, megesszük.

Véletlen vega ebéd

Sajnos ebből a fogásból nem lett igazi alliteráció, mert, hogy ebédre készült. De azért nagyon finom volt.

Kivételesen nem csak a lustaság az oka, hanem nyelvvizsgára tanulva egyszerűen elmaradt a következő heti menütervezés, és ennek még az előző hét is az áldozatául esett. Így aztán, amikor körbenéztem, hogy biztos van még egy csirkemell a fagyasztóban, hát alaposan tévedtem. Viszont volt itthon egy fél kiló zöldspárga, ugyanennyi brokkoli, és a véletlenség kedvéért, ugyanennyi újkrumpli.

A brokkolit apró rózsákra szedtem, a spárga alsó részét levagdostam, majd a maradékot kb. 2-3 centis darabokra vágtam. A zöldeket felforraltam, majd leszűrtem. Egy serpenyőben szotyit, szezámmagot, és a még zöldebb érzés kedvéért tökmagot pirítottam egy teáskanálnyi olivaolajon, erre rádobtam az enyhén megpárolt zöldségeket, majd nagy lángon összepirítottam. A végén egy-két kanál tejföllel összekevertem, picit sóztam, összeforraltam, egy külön tálra öntöttem.

A minikrumplikat, kefével alaposan átdörzsöltem, majd félbe, negyedbe vágtam. Ugyanabban a serpenyőben nagyjából egy teáskanálnyi olivára egy teáskanálnyi tört színesborsot dobtam, rövid ideig forró tűzön pirítottam, majd a krumplival összeforgattam. Jó párszor megkevertem, hogy biztosan minden oldala átpárolódjön, majd még hagytam, hogy kicsit megpiruljon, majd a zöldek mellé pakoltam őket.

Aztán úgy döntöttem, hogy ez így nem lesz elég, és előkaptam egy csomag szójagranulátumot. Ebből 10 dekát nála kicsit több vízzel feltöntöttem és kevés tartósító- és sómentes vegetával, fokhagyma granulátummal és kevés sóval, borssal összekevertem.
Amikor a keverék megszívta magát, alaposan kinyomkodtam, két tojást ütöttem bele, és mivel kicst hígnak találtam, ezért a házi kenyerekből készült zsemlemorzsámból is tettem bele 2-3 evőkanálnyit, végül apró gombócokká gyúrtam.

A harmadszor is felhasznált serpenyőbe egy picivel több olivát tettem (2-3 teáskanálnyit), majd a gombóckákat kicsit laposra nyomkodva, mindkét oldalát pirosra-barnára (nálunk ez utóbbi a jobb) sütöttem.

Mivel még ekkor is volt bennem energia, ezért 2 deci tejfölt 2 evőkanálnyi mustárral és egy kis fej, apróra vágott hagymára összekevertem, Ebbe lehetett mártogatni a szójafasírtokat, és a krumplikat.

Az egész főzés nagyjából egy óra alatt megvolt.

Nem süti és nem kenyér

Nézegettem, hogy milyen receptek vannak a blogban, és rájöttem, hogy bizony-bizony túlnyomó részben kenyérfélék vagy desszertfélék találhatóak nálam.

Ez persze azért van, mert egy szendvicset, vagy egy egyszerű fogást 1. nem biztos, hogy posztolnék, 2. előbb megeszünk annál, hogy le tudnám fényképezni.

Ennek vetek most véget, és megmutatom mit ettünk mostanság.

Mindent bele saláta - öntet nélkül

- bármilyen otthon található zöldség (ezúttal jégsaláta, paradicsom, hagyma, uborka, fekete oliva)
- friss vagy szárított zöldfűszer (most szárított kapor)
- extra szűz oliva (ízlés szerint, egy-két evőkanálnyi)
- egy csipet só (jobban összeérnek tőle az ízek, de persze nem muszáj)

Összevágjuk a zöldféléket, olivaolajjal meglocsoljuk, esetleg egy csipet sót is teszünk hozzá. Ha evés előtt egy ideig hűtőben érleljük csak finomabb lesz.

Fokhagymás sült csirkemell

Ezt még az anyukámtól tanultam, ő disznóból csinálja, amennyire emlékszem karajból.

- kicsontozott csirkemell (vagy akár disznó, ha jól esik)
- fokhagyma (minél több, annál jobb) felszeletelve
- só (amennyit ízlés szerint rászórnánk pár szelet húsra)
- kevés oliva
- kevés víz

A húst vékony szeletekre vágjuk, kicsit megsózzuk. Serpenyőben, kevés oliván, a fokhagymaszeletkékkel együtt, a külseje fehéredéséig pároljuk, majd egy kevés vizet aláöntve pároljuk. Mi nagyon szeretjük, ha odapirul, és a fokhagyma miatt (azt hiszem) hajlamos is erre, úgyhogy mindkét oldalon hagyjuk megpirulni. És kész.

Bundás hagymakarika

Bizony nagy az én vétkem, mert megkóstoltam az egyik szemétkaja-lánc hagymakarikáját, és ízlett. De aztán utánaolvastam, vajon mi is lehet benne, és úgy döntöttem, hogy gyártok én magunknak olyat, amiben tudom mi van, és ami talán még egészséges is.

- egy nagy hagyma
- 2 tojás
- kb. két maréknyi teljes kiőrlésű liszt
- csipet só

A hagymát fél-egy centis szeletekre vágjuk, majd karikákra szedjük. Az apróbb részeket felhasználhatjuk más ételbe, vagy a hozzám hasonlók megehetik szeletelés közben.
A tojásból, lisztből a sóval sűrű masszát keverünk, amiben a hagymakarikákat megforgatjuk, hogy akár csak nagyjából befedje, aztán forró olajban kisütjük.

Árpával rakott karfiol

Őrizgetek egy ideje egy csomag árpát itthon. Nem is tudom pontosan, hogy miért is vettem meg, bár gyanítom, hogy valamiféle egészségmegőrző szerepet szánhattam neki, de valahol megrekedt a terv:) Így aztán azzal kezdtem, hogy alaposan megvizsgáltam a lejárati dátumot (nagyanyáink kamrájában az ilyesmi hosszú-hosszú ideig elállt, dátum nélkül is, de ha már egyszer ráírják akkor megvizsgálom), majd megforgattam párszor, hogy lássam nem költözött-e bele valamiféle szárnyas jószág, amit nem kívánnánk megenni. Szerencsére minden irányból megerősítést kaptam: árpát fogunk enni.

Hozzávalók:

- 25 dkg árpa
- fél karfiol
- kb. egy maréknyi apróra vágott sonka
- egy kis doboz tejföl
- füstölt sajt
- só, bors, egyéb fűszer tetszés szerint

Először is alaposan beáztattam nagyjából 2-3-szor annyi vízben (ez bizony nálam majd egy napra sikeredett, de persze nem kell ennyi:). A jól kiázott árpát kevés sóval kis lángon nagyjából 20-25 percig főztem, majd fedővel lefedve állni hagytam, hogy a folyadékot felszívja. A karfiolt sós vízben forrás után 3-4 percig főztem, hogy éppen csak puhuljon egy kicsit.

A jénai edényem alját egy pici szalonnával kikentem, beleterítettem nagyjából egy ujjnyi rétegben az árpát. Erre apró kockákra vágott házisonkát szórtam, majd a karfioldarabokat is elosztottam rajta. A tejfölt sóval, borssal és kevés snidlinggel összekevertem, és az kanállal szétosztogattam. Az egész tetejére füstölt sajtot reszeltem. Nagyjából 20-25 percig vesztegelt a sütőben, míg a sajt aranysárgára pirult rajta.

Akkor most jól behozom magam - rakott brokkolival:)

Ahogy mostanában többször is jellemeztem magunkat: extrém evők vagyunk. Nincs cukor, nincs fehér liszt, nincs szinte semmi olyan ételféle, amit a boltban előre elkészítve könnyedén le lehet kapni a polcról. Így aztán, ha nem akarjuk hétről-hétre ugyanazokat a dolgokat enni igencsak meg kell mozgatni a szürkeállományt. Ráadásul itt a tavasz a nyakunkban, nem ártana mérsékelni a kenyérfélék fogyasztásának mennyiségét is, hiszen hamarosan valódi zöldségek is kaphatóak lesznek, nem csak a sokszor rémisztő, fóliás, világutazó förmedvények.

Nah hát ez a kaja pedig mégiscsak egy ilyesmi zöldfélén alapul. Megnéztem a címkéjén: Származási hely: Itália. (Nem mintha ez jelenleg pontos országnév lenne a magyarban, de ez már csak kötekedés:) Szóval akkor:

Rakott brokkoli, ahogy mi szeretjük

Kb. 20-25 dkg barna rizst olivaolajon megpirítok, amikor átforrósodott, akkor szintén forró vízzel (2-2,5-szeres mennyiség) felöntöm, sózom, esetleg némi petrezselyemmel is megszórom. Pár percig fedő alatt forrni hagyom, majd az előzőleg előmelegített sütőbe tolom, és addig ott is hagyom míg meg nem puhul. (Így soha nem ég le, és kása sem lesz belőle.)

A brokkkolit (ált. 50 dkg) rózsáira szedem, illetve a szárának nem fás részét is hasonló méretűre darabolom, és enyhén sós, forrásban levő vízbe dobom. Pár percig hagyom párolódni, majd leszűröm.

Közepes csirkemellből három felet veszek (bocs, még sosem mértem súlyra:) és miután az inaktól megfosztottam, kockákra vágom, majd ledarálom. Kevés olivaolajon apróra vágott fokhagymát, esetenként hagymát pirítok, majd a darált csirkemellet is beleteszem. Fehéredésig pirítom, sózom, borsozom, illetve általában egy csipet őrölt köményt is teszek bele. Annyi vízzel felöntöm, ami 10, max. 15 perc alatt nagyjából elpárolódik. Ha túl kevés folyadék maradna, akkor kicsit utánaöntök, majd egy jó nagy adag tejföllel (egy nagy doboz felénél több mindig belemegy) felöntöm, az egészet összekeverem, összeforralom.

Egy kb. 30-25 centis jénaiba először a rizst, majd a brokkolit rétegezem. A csirkehúst a tetején elosztom, majd a szószt ráöntöm. Legtöbbször kevés füstölt sajtot reszelek rá, és kb. 25-30 percig sütöm 200-225 fokon.

Egyelőre ez az egyik kedvencünk:)