Számolgattam a napokat, és rájöttem, hogy tavaly ilyenkor már ott érett a mézeskalács tészta a hűtőben. Addigra már végigböngésztem az összes érdekes oldalt a tésztát és a formázást illetően, mert bár nekünk is van családi receptünk, természetesen nem tudom megállni, hogy ne keressek valami újat - az utolsó pillanatban:)
Végül kiválasztottam a leginkább szimpatikus receptet, amit a Mohakonyhán találtam, elkészítettem a sablonokat (utólag rájöttem, hogy Martha Stewartnál találtam) és nekiláttam, hogy mézeskalács házat süssek. A mézes már akkor sem itthonra készült, hanem céges dekorációnak, így a karamellel öszeragasztott vázat a helyszínen díszítettük fel a vállalkozó szellemű kollégákkal.
A receptet a fenti linken megtaláljátok, azóta frissített változatban. Mielőtt bárki említené, igen, ebben a receptben fehér liszt és fehér cukor szerepel, de dekorációnak és illatosítónak így is tökéletesen alkalmas.
A kisült tészta egy kicsit puffadt, így az ablakok és ajtók formáját utólag még éles késsel alakítanom kellett (ahohgy a morzsákból még látható:)
A karamellel összeragasztott háznak kartonból és celofánból lett talapzata, amire cukormázból került alapozás, hogy a ház ne mozdulhasson el. Ahogy a tetőn is látszik kisebb sérülések előfordulhatnak, de a díszítéssel ezeket el lehet fedni.
Néhány részlet:
No comments:
Post a Comment