2008/01/10

No-knead bread: a dagasztás nélküli kenyér.

Kenyeres pályafutásom egy kerek jénaival és egy rossz állapotú gázsütővel indult. A kenyeret még forrón befaltuk, így nem derült ki, hogy vajon milyen állagú lett volna kihülés után.

Sok évig gondolkodtam egy kenyérsütőn, aztán, amikor sokadjára jutottam oda, hogy a boltban vett, eleinte finomnak tűnő, de másnapra gumissá alakuló kenyértől egyszerűen kikészül a gyomrom, akkor rászántuk magunkat és vettünk egy kenyérsütőt.

Ennek folyományaként végigböngésztem a fél webet, mégsem sikerült a tökéletes receptet megtalálnom. Érdekes, mert ez éppen arra az időre esett, amikor a New York Times-ban is megjelent a Jim Lahey féle recept, a no-knead-bread, vagyis a dagasztás nélküli kenyér.

Mivel azóta szinte kizárólag ezt sütöm (minden másnap), ezért jó néhány ismerősnek is lelkendeztem róla. Érdekes, mert sokaknak nem sikerült. Én meg csak álltam értetlenül, mígnem arra jutottam, hogy én is képes vagyok sótlanra főzni azt a levest, amibe mérgemben végül már majd egy marék sót beletettem. Talán szerencse kérdése is. Mindenesetre én most megteszem a magamét: feltöltögetem a képeket, amiket a kenyér sütése közben enyhén lisztes kézzel készítettem:)

A recept:

- 3 csésze liszt (jelenleg 1,5 teljes kiőrlésü lisztet és 1,5 csésze univerzális búzalisztet használok hozzá)

- 1/4 teáskanál szárított élesztő

- 1 és 1/4 teáskanál só

- kb. 1,5 csésze víz

A hozzávalókat éppen csak összekeverjük (nem kell kidolgozni, csak álljon össze), kb. galuska állagú valami lesz.

12-20 órán át lefedve állni hagyjuk, mígnem kovász-féle massza válik belőle.

Jól kilisztezett deszkára borítjuk, ekkor szórhatunk rá pl. magvakat, apróra vágott aszalt paradicsomot, oliva vagy olaj bogyót. A négy "sarkát" behajtjuk a közepe felé (mintha ajándékot csomagolnánk). A tetejét is meglisztezzük, letakarjuk, vagy beletesszük a lisztes (vagy nálam általában búzacsírás) konyharuhába.

Egy fedeles sütőedényt, fedővel együtt, beteszünk a sütőbe, amit 250 fokra előmelegítünk.

Fél óra múlva óvatosan kivesszük az edényt, beleborítjuk a tésztát, visszatesszük a fedőt, majd 30 percig, végül fedő nélkül 20-25 percig sütjük.


És a képek:

A massza egy napos állás után



Egy jó lisztes "deszka"



Az előbbi kiborítva az utóbbira



Ugyanez ujjheggyel kissé széthúzogatva



Pirított napraforgóval megszórva



1. hajtogatás



2. hajtogatás



3. hajtogatás



4. hajtogatás



Hasra fordítás



Ruhával letakarva áll 30 percet



Amíg az edény forrósodik a sütőben



30 perc után beleborítjuk a forró edénybe



Ez már sült 30 percet 250 fokon, fedővel



Ez pedig még 25 percet fedő nélkül



Az alja kicsit érdekes.




7 comments:

Receptgyűjtő said...

Szia, Mithrile!
Szépek lettek a kenyereid, ezt a dagasztás nélkülit én is feltétlenül kipróbálom.
Megnéztem az oldaladat, nagyon tetszik, különösen a főoldalad mottója!
Megsütöttem a "Zabpehelycsókot", írtam hozzá bejegyzést a tapasztalataimról, és feltettem a képet is erről a sütésről, ha érdekel.
Üdv: Receptgyűjtő

mithrile said...

Hű, ha valaha még erre járnál, valamiért nem láttam itt ezt a hozzászólást, de utólag is köszönöm a dícséretet:)
Azóta is járok az oldaladra, ha látok valami szépet, és felteszem, majd jelzek:)

chriesi said...

Ez gyönyörű!!!

mithrile said...

:D
(Ez egy teljes, fogakat is kivillantó, kicsit hülyegyerekes, örömködő vigyor.)

Dóri said...

Szia!
Most találtam rá a blogodra, és megnyerte a tetszésem, gratulálok hozzá. MEgnéztem több receptet, ki is próbálnám, csak kérlek, írd meg, hogy Nálad a csésze, mint mértékegység, 2,5 dl-t jelent?
Nagyon köszi!
Dóri

mithrile said...

Szia Dóri!

Igen, a csésze 2,5 dl. Itt az eredeti egy amerikai recept volt, emiatt én is (meg szerintem sokan mások is) meghagytam a csészét, annál is inkább mert így nem kell mérleg sem, ami nekem nagy könnyebbség:)

Dóri said...

Szia Mithrile!
Köszi a választ!
Valamelyik nap teszek is egy próbát, remélem, sikerül. :)
Dóri