2009/05/26

Diós gyorskenyér

Ez a kenyér szerintem egy aranyos gasztropoén, ámbár soha nem tartottam magam egy vicces emberkének, szóval nem feltétlenül fogtok nagyon nevetni rajta.

Diós gyorskenyér

- kb. 3,5 csésze liszt
- 1/3 teáskanál szárított élesztő
- 1 és 1/2 teáskanál só
- kb. 1,5 csésze víz
- nagy marék dió, durvára vágva

Itt azt hiszem meg kell álljak egy pillanatra, gyakorlott gasztro bloggerek lehet, hogy már gyanút fogtak, merthogy ez a recept ismerős. Ha nem is egy az egyben, de bizony ez a Dagasztás nélküli kenyér receptje. Amit azonban a továbbiakban, a nevével kicsit sem törődve, dagasztani fogunk.

A hozzávalókat kenyérsütő képben (vagy robotgépben, kinek hogy) 20 percig dagasztjuk, 20 percig kelesztjük, majd ismét 20 percig dagasztjuk.

Az alaposan megdagasztott tésztát lisztezett deszkára borítjuk, kézzel kicsit széthúzkodjuk, majd megszórjuk a dióval, és négy felől összehajtogatjuk, majd 15-20 percig letakarva kelni hagyjuk.

Közben a sütőben egy cserép, üveg, vagy fém edényt felforrósítunk (olyat, aminek teteje is van - tetejével együtt), majd a megkelt kenyerünket beleborítjuk, fél órán át nagy lángon sütjük fedővel, majd fél órát (nekem egy sokszor csak 20 perc) fedő nélkül, kisebb lángon.

Hogy miért is vagyok olyan elvetemült, hogy a Dagasztás nélküli kenyeret dagasztással készítem? Leginkább az, hogy állagra nagyon hasonló kenyeret kapok, kellemesen lyukacsosat (ráadásul kicsit nagyobbat a több liszt miatt), viszont még aznap este ehetek is belőle.

Olykor még készül hagyományos változatban is, de ez a verzió azért praktikus nekem, mert sokszor nem tudok tervezni a következő estére, és így aznap, amikor még biztosan van időm, gyorsan elkészül.



Kommentbe írtam, de bemásolom ide is:
Annyit még hozzátennék, hogy érdemes kellemesen lágyra hagyni a tésztát, nem annyira azért, mint az eredetit, mert azt soha nem szedné ki az ember a kenyérsütőből, mindenesetre tapasztalatom szerint minél lágyabb ez a tészta, annál lazább lesz sütés után.

A másik dolog, hogy a liszt-víz arányát érdemes figyelni dagasztás közben, lehet, hogy egyikből, vagy másikból kellhet még bele (én ált. 2/3 tk. búzalisztet és 1/3 kenyérlisztet használok hozzá, ehhez szinte mindig tökéletes a fenti mennyiség.)

3 comments:

Limara said...

Gyönyörű! :))

lúdanyó said...

Eddig visszatartott a dagasztás nélküli kenyértől az, hogy nagyon előre kell tervezni a sütését. Ráadásul dagasztani is szeretek :) Na de most! Kösz a jó ötletet!

mithrile said...

Hű, Limara, köszönöm. Tőled, aki olyan gyönyörűségeseket süt ez egy hatalmas dícséret:)

Lúdanyó, örülök, ha sikerült ötletet adni, nekem is nagyon bejött, most már ez a leggyakoribb kenyerünk.

Annyit még hozzátennék, hogy érdemes kellemesen lágyra hagyni a tésztát, nem annyira azért, mint az eredetit, mert azt soha nem szedné ki az ember a kenyérsütőből, mindenesetre tapasztalatom szerint minél lágyabb ez a tészta, annál lazább lesz sütés után.

A másik dolog, hogy a liszt-víz arányát érdemes figyelni dagasztás közben, lehet, hogy egyikből, vagy másikból kellhet még bele (én ált. 2/3 tk. búzalisztet és 1/3 kenyérlisztet használok hozzá, ehhez szinte mindig tökéletes a fenti mennyiség.)