2009/05/28

Gondolatok egy tömör kenyér nyomán

Mostanában egy kicsit többet engedünk meg magunknak (egy-két fagyi/jégkrém, keserű csoki, de nem cukormentes, és kenyereinkbe 1/4-1/3 arányban kenyérliszt kerül). Természetesen nem lehet mindig ugyanúgy, és mostanában kicsit hanyagoltuk is a házimunkákat, közte a házi készítésű étkeket (legalábbis többször volt "szabad napunk", amikor mindenki a hozzá legközelebb eső helyen, kollégákkal ebédelt).

A kenyerekkel kapcsolatban az is sokat elmond, hogy a villamos felé útba esik kedvenc pékségünk, a Lipóti. Bizony, egyszer-kétszer (ha otthon nem készült egy ideje ilyesmi) a burgonyás pogácsák megkísértenek minket, a Gyökérkenyér pedig annyira hasonlít a Máltán kóstolthoz, hogy egyszerűen néha muszáj venni belőle.
(Most már sütni fogok otthon is, mert jó ideje piszkálja a fantáziám.)

Ugyanakkor persze törekszünk visszatérni a teljesen (de legalábbis 99%-ban) "mentes" életre. A nehézségek leginkább a kenyérnél és a péksüteményeknél mutatkoztak meg eddig, ugyanis a teljes kiőrlésű kenyér ámbár sokkal ízletesebb, de mégis jóval tömörebb tud lenni könnyített társainál.

Ez persze magyarázza azt is, hogy sok esetben, amikor valaki receptet kér, én pedig ajánlok neki (első körben a Dagasztás nélküli kenyér az első ötletem, pláne, ha kenyérsütésben kevésbé gyakorlott háziasszonyról, - emberről van szó:), aztán amikor rákérdezek, hogy milyen lett, akkor az esetek többségében az arcokon nem látok tökéletes elégedettséget.

Sajnos ilyen esetekben az a legnagyobb gond, hogy aki életében először sütött kenyeret, ráadásul egy ennyire könnyű recept alapján, és mégsem sikerül, azt bizony igen nehéz rávenni arra, hogy megint süsse meg, csak ezúttal kicsit módosított (könnyített verzióban).

Kipróbáltam már azt is, hogy elsőre fehér vagy kenyérlisztből ajánlottam megsütni a kenyérkénket, ez viszont eddig minden esetben oda vezetett, hogy a később teljes kiőrlésűvel valamilyen arányban kombinált verziót túl nehéznek, mondhatni, túlságosan teljes kiőrlésűnek, érezték, így bár a receptet azóta is használják olykor (nagy örömömre), de ami miatt szerették volna (egészségesebb életmódra ön-ösztönzés) abban nem sikerült az előrelépés.

Tegnap este aztán a DNK dagasztott változatát készítve egy új liszt kipróbálása nyomán sikerült kicsit "teljesebb" kenyeret létrehoznom a mostanában megszokottnál.

Párom valójában örült is neki, sőt pár napja kérte is, hogy csináljak "olyan tömörebb kenyeret", mert azt olyan jó vékonyra lehet szelni, hogy aztán megkenje finom vajjal, megpakolja a kedvenc spanyol szalámijával, meg uborkaszeletekkel, és így a "kevés kenyér, sok rávaló" elvű szendvicset jól befalja.

Belga vajas, anyukámék féle krumplis szalámis, sajtos, uborkás, snidlinges

Az eddigi tapasztalatok alapján azt tudom mondani, mindenkinek vannak nehéz napjai, és kenyerei. Ennek ellenére szerintem nem szabad feladni a tökéletes utáni kutatást, az új receptek próbálgatását. Addig is néhány ötlet mindazoknak, akinek elsőre nem sikerült, vagy nem úgy sikerült, vagy már előre félnek mi lesz:

- ha dagasztás nélküli a kenyered (DNK), akkor mindenképpen tartsd be az időtényezőket: minimum 12 óra "kelesztés" a tésztának, minimum 30 perc átforrósítás a sütőedénynek, 30-30 perc fedővel, majd fedő nélkül (ez utóbbi lehet kevesebb is, ha már nagyon pirul a kenyér teteje)

- ha dagasztott a kenyered, akkor jó, ha kétszer dagasztod (20-20 perc kenyérsütővel), közben egy 20 perces kelesztéssel, majd a végén még legalább egy fél órát szintén hagyod kelni letakarva, meleg helyen, mielőtt a sütőbe kerül

- miután a kész kenyeret kivetted a sütőből, óvatosan spricceld le egy kevés vízzel (kézzel, szórófejes locsolóval, ami éppen van), ez a héját kellemesen ropogóssá teszi majd (ahogy a vízcseppek érik isteni hangokat ad, igen, a kenyér:).

- ha frissen szeretnéd is fogyasztani, akkor is minimum egy fél órán át hagyd, hogy hűljön, lehetőleg egy rácson (így, ugye, alulról is hűl), majd óvatosan vágj belőle, és, ha még így is forró (valószínű), a szeleteknek is hagyj egy kis időt

- friss fogyasztás esetén is finom belőle a szendvics, DE finom vajjal, és esetleg egy kevés sóval fogyasztva is olyan ízélmény, amit nem szabad kihagyni

- ha nagyjűból kihűlt, akkor tedd kenyértartóba, kenyérzsákba, vagy ahol nem szárad kis, különben a szeletelés maga lesz a kínszenvedés (pláne, ha tényleg nehéz kenyér lett)

- ha a kenyér héja kemény, akkor óvatosan vágj minél vékonyabb szeleteket (kb. 1 cm), majd pakold meg mindenféle finomsággal, amit szeretsz

- ne sóhajtozz a három centi vastagra vágott bolti fehér kenyér karéjok után, ha nagyon szeretnéd, néha próbálj ki egy kenyér liszttel/fehér tönkölyliszttel készült receptet is, mert bármilyen finom és egészséges a teljes kiőrlésű kenyér, sokkal jobban fogod értékelni, ha néha mást is megkóstolsz.

Receptek nálam:

Dagasztás nélküli kenyér
Másfél órás buci
DNK Summer Version
Csigás kenyér
Fekete olivás focaccia
Isteni zsemle
Diós gyorskenyér

Ja, és ez (volt) a reggelim:)

No comments: