2009/04/17

Joghurtos lepény dióval-vaníliával

Az elmúlt két hétben kicsit felsűrűsödtek a programok, hétközben és hétvégén is. Ráadásul a család pakolt rendesen a húsvéti finomságokból is - anyukám a főtt házi sonka mellé még további füstölt sonkára (+ a csülök rész bablevesbe), szalonnára és krumplis szalámira is rábeszélt:)

Szóval a főzésben nem nagyon jeleskedtem. A héten két nagyon finom, azonban posztolásra nem érdemes ételt készítettem: hagymás tarhonyát (nálunk ez főétel:) és füstölt sonkás-sajtos tésztát (a tészta maradék volt, szóval csak összekevertem).

A mostani hétvége szintén a családlátogatás jegyében tellik majd, ezúttal párom családja a soros, vagyis főzésre még gondolni sem merek. Azonban még így péntekre lebeszéltünk egy csajos estét, zsíroskenyérrel, lilahagymával, borral és Xboxozással, amire mindenképpen szerettem volna valami finomat vinni. Úgyhogy tegnap este sütöttem lelkesen.

Mivel a sütit még szállítani is kell, ráadásul nem akartam semmi nehezen elkészíthetőt, a kedvenc alapreceptemhez nyúltam, a kefíres meggyes lepényhez.

Ezt a sütit elkészítettem már pár változatban, legtöbbször nemcsak, hogy nem meggyes, de sokszor még csak kefír sem kerül bele. Itt is posztolásra került két verzió:
Meggyes-csokis-mazsolás süti és
Kakaós süti költözős hangulatban

Ezúttal is, mint mindig, körbenéztem a hűtőben és a kamrában, majd ismét jópár módosítással elkészült az újabb süti. Szerencsére itt nem lehet nagyon mellényúlni, ezúttal is nagyon finom lett (természetesen kóstolgattam:)


Joghurtos lepény dióval-vaníliával

- 2 pohár joghurt (175 g = 1,5 dl)
- 2 tojás
- 1 pohár olvasztott vaj
- 1-1,5 dl méz (ízlés szerint)
- egy citrom héja és leve
- 4 pohár liszt (ezúttal zabliszt és tk. búzaliszt fele-fele arányban)
- 1 sütőpor (12 g)
A tetejére
- két marék durvára vágott dió
- két evőkanálnyi gyümölcscukor
- fél rúd vanília

Mivel ez egy egyszerű keverős süti, egyszerűen vegyünk elő egy közepes méretű tálat, aztán csak keverjünk. Én szereterm először a folyékony hozzávalókat összekeverni, majd a végén a lisztet kis adagokban, bár még soha nem csomósodott be, de jobb félni.

Amikor az egészet simára kevertük érdemes megkóstolni, hogy elég édes-e (én hajlamos vagyok mindenbe egyre kevesebb mézet tenni). Aki nem szereti a nyers tésztát, vagy nem szokott kóstolni, furcsának találhatja az ízét, leginkább a liszt(ek) miatt, de higyjük el, nagyon is finom lesz miután megsült.

Ezúttal egy közepes méretű üveg sütőformába öntöttem (így kb másfél ujjnyi vastag lett sütés előtt, majd két ujjnyi sütés után), de nyugodtan mehet kicsit kisebbe is, hogy vastagabb legyen, de akár tortaformába is (így készülnek a kedvenc tortáim:)

A tetejére rászórtam a darabolt diót, és a vanília és gyümölcscukor keverékét, majd hideg sütőbe tolva kb. 30 percig sütöttem közepesnél erősebb lángon. A dió így kapott egy enyhe sült ízt, a cukor pedig ráolvadt az egész tetejére, kicsit ragacsos réteget képezve rajta.

Félidőnél már csábítóan vaníliás illatt terjedt szét a lakásban, majd miután kivettem annyira erős lett, hogy nem bírtam megállni, és vágtam egy picit a széléből.

Majd ma reggel újabb illatfelhő szállt fel belőle, amikor felszeleteltem, úgyhogy a szokásos reggelim helyett inkább ebből ettem két szeletkét tejjel.

Mondhatom valóban jól indult a nap. Remélem a ma esti megmérettetésen is hasonló sikert arat majd!

No comments: