2009/11/03

Gondolatok 2 év után

Mostanában a főzés elég minimálisra redukálódott nálunk, legtöbbször valami gyorsan összedobható, egyszerű étel a cél, de mostanában, talán lustaságból vagy más okból az is gyakrabban előfordult, hogy kihasználva a céges melegétel utalványokat, a kollégákkal együtt a helyi menzán ettünk.

Eszembe jutott, hogy bizony most novemberben már két éve, hogy úgy döntöttünk, hogy változtatni szeretnénk azon a módon, ahogy addig ettünk. Közben sokat változtak körülöttünk a dolgok, sokszor emlegettem már, hogy egyszer lakást, többször munkát is váltottunk, hol több, hol kevesebb szabadon felhasználható idővel, energiával, kedvvel rendelkeztünk. Egyes időszakokban szigorúbban betartottuk az önmagunknak szabott rendet, máskor, leginkább különlegességek és extra minőségű csokik esetén, gyakrabban engedtünk a csábításnak.

Manapság álszentség lenne azt mondani, hogy még mindig a kezdeti idők száz százalékos cukor és lisztmentessége a jellemző. Azt gondolom, hogy jelenleg talán megegyezhetünk, mondjuk, olyan nyolcvanban, és bevalljuk, hogy ritka az a nap, amikor legalább egy kocka csokit nem eszünk, bár az is igaz, hogy mindig a legjobb minőségű, illetve a lehető legnagyobb kakaótartalmú változatokat részesítjük előnyben (egy hagyományos, pláne tejes csoki ma már olyan édes, hogy még véletlenül sem kerülhet a kosárba).




Viszont azt is be kell vallanom, hogy két év után először van otthon egy fél kiló (vagy immár kicsit kevesebb) cukor otthon. Én vettem, a saját kezemmel cipeltem haza, aztán még csak úgy magában is kipróbáltam, ráadásul csak minimális lelkiismeretfurdalással, mivel őcukrosságát demerarának hívják, és finomítatlan nádcukor:)

A liszttel kapcsolatban is kicsit engedékenyebb lettem. A  kenyerek még mindig otthon sülnek, legtöbbször sütőben, azonban mostanában újra előfordult párszor, hogy a kenyérsütőben készültek el. A tésztájuknál a teljes kiőrlésű liszt 10-15 százalékát legtöbbször kenyérliszttel helyettesítem, mivel így lesz végül leginkább olyan állagú, amit mi szeretünk (tömör, de nem masszív...).

A mindenki által ismert DNK helyett mostanában gyakran készül a Burgonyapelyhes kenyér, viszont zsemlét és kiflit az idejét sem tudom már mikor sütöttem utoljára, az ezek maradékából készített házi zsemlemorzsa sem hiányzik, mivel olajban sem sütünk, legfeljebb két-három havonta.

Ami még mindig változatlan, az a komoly mennyiségű gyümölcs és zöldség fogyasztás  (és változatlanul meglepődök, amikor valaki azt mondja, hogy ő nem, vagy alig eszik effélét). Szerencsére még lehet kapni szőlőt, de a legtöbb almafajtát is szeretjük, és még csak most jönnek majd a déligyümölcsök, amikkel szintén képesek vagyunk telepakolni a kamrát.

Összességében én elégedett vagyok magunkkal. Igaz, hogy van ami még megoldásra vár (az asztalnál evés például majd csak saját lakásban lesz megvalósítva..), azonban képesek voltunk, önmagunk ellenében is, legyűrni néhány olyan berögződést, amelyre születésünk óta neveltek minket.

A még mindig kételkedőknek pedig nem tudok mást mondani: nekünk működik, másnak is ugyanúgy ott a lehetőség.



No comments: