2008/07/10

Dzsemdzsemdzsem

A múltkori bemelegítést természetesen követnie kellett még néhány dzsemnek, így az elmúlt egy hétben 4!! féle finomsággal tölthettem meg a sajnos vészesen fogyó üvegeinket. A készletek végességét mutatja, hogy az utolsó néhányhoz a végsőkre tartogatott (vagy a végsőkig halogatott?:) műanyag tetős üvegekbe kellett töltenem. Természetesen mindegyiknél a tető alá került még egy réteg celofán is, nehogy bármi baja essen értékes tartalmuknak.

Múlt hétvége a ribizliké volt, 1-1 kiló piros és fekete ribizlit szereztem be a Hunyadi téri piacon (ugyanitt vettem a finom meggyet a múltkor). A szimultán gyümölcspucolásnál ezúttal a fele piros és az egész fekete az enyém lett, ámbár ez utóbbi, különösen nagyszemű lévén fele idő alatt készen lett.

Jó szokásomhoz híven, mivel imádjuk a gyümölcsdarabos dzsemeket (amiket persze, mint minden effélét, mi következetesen lekvárnak hívunk:), így aztán a fele gyümölcsöt összeturmixoltam, a másik felét egészbe tettem az edénybe (pirosat és feketét külön-külön).

Mindegyikhez egy csomag dzsemesítőt használtam (3:1), a piros ribizlihez kicsit több méz került (kóstolgatás alapján derült ki a mennyiség).

Ezen a héten a barackok következtek a sorba. Hogy semmi ne maradjon ki vettem sárgát, őszit és még nektarint is. Ez utóbbit a ház urának, aki nem egy barackimádó, de ezt még talán, ha nincs más, megeszi, szóval nem befőzési célzattal került a piacozós szatyromba:)

A sárgabarackokat kimagoztam, majd nyolcba vágtam (feleztem, aztán a feleket negyedeltem), nagyjából a 2/3-át összeturmixoltam, és mivel nekem borzalmasan sűrűnek tűnt, kevés vízet (kb. 1 dl) is öntöttem bele. Nagyjából 10 dkg lehetett a méz amit beleraktam (meg persze a dzsemesítő), utólag kicsit inkább savanykás, de durván barackos ízű.

Az fazék alján még egy aprócska üvegnyi maradt, amikor rámtört a múltkori csokis meggyes dzsem emléke, úgyhogy tördeltem bele 2-3 kocka keserű csokit, és csak utána kanalaztam az üvegbe.

Az őszibarackkal kapcsolatban felhívnám mindenki figyelmét: ha nem magvaváló, akkor a maggal tessék vigyázni, nekem csúnyán megvágta a mag hegye az ujjam. (Kép nincs:)
Szóval kimagoztam, közben a héját is lehúzkodtam, aztán mivel jó puhának bizonyult, csak úgy kézzel szétnyomkodtam, így szép darabos maradt.

Életemben eddig egyszer ettem őszibarackos dzsemet. Az anyukám csinálta (persze cukorral), évekkel ezelőtt, és bár most meghalnék az édességétől, de isteni volt az a gyümölcsös íz. Ennek hatására viszont, bár a barack elég édes volt, némi méz még került bele, hogy ha csak halványan is, de hasonlítson arra a régi dzsemre:)

Ugyanúgy egy csomag dzsemesítő ment bele, forrás után 2-3 percig főztem még.

Mindegyikből 4-5 üvegnyi lett (természetesen kisebb üvegekkel tessék számolni:), ami jelenleg az egyik kamrapolc felé foglalja el (a lisztjeimnek kicsit összébb kellett húzódniuk). Mindegyik dzsemből van egy "próbaüveg", vagyis egy egészen kicsi üvegbe eltett adag, amit szükség esetén (dicsekvésnél, hogy mi milyen ügyesek vagyunk), elő lehet kapni, és lehet kóstoltatni. Elajándékozni?? Hát, nagyon kell szeressem, akinek adok egy üveggel:))

(eper, cseresznye, meggy, feketeribizli, ribizli, sárgabarack, őszibarack, csokis meggy (nem látszik) és csokis sárgabarack)

No comments: