2011/01/30

Életem első szalagos fánkja


Érdekes módon sosem tudtam pontosan mettől meddig tart a farsang. Jó, persze van az a sablon szöveg, hogy vízkereszttől hamvazószerdáig, de az utóbbi mindig is valahova a távoli homályba veszett számomra. Ami gyerekként egyedül biztos pont volt, a farsangi bál, amire anyukám évről-évre fantasztikus jelmezeket készített nekem.

Az emlékeimben sárgabarack lekváros, porcukrozott fánk hegyek élnek (jó, jó, gyerekként minden hatalmasnak tűnik:), és az, hogy ebéd után, mikor a családtagok az ebédet pihenték valamerre, még kiosontam, hogy még egyett (tényleg az utolsót!) egyek belőle, mielőtt elfogy.

Az előre csomagolt fánkok, de még a pékségekben kaphatóak sem tudtak soha meghatni, mert az valahogy nem volt olyan. A töltött amerikai fánkokból egyetlen egyszer ettem, de, ha mindenhol olyan, mint ahol én próbáltam, akkor hülye lennék még egyszer fizetni érte.

Az étrendünk újbóli szigorítása, és a feleslegek szanálása után még egy kevés kenyérliszt maradt a kamrában. Ráadásul házi lekvárunk is van bőségesen, így aztán úgy döntöttem, hogy életemben először én fogok fánkot sütni, lesz, ami lesz.

Hogy biztos alapokon nyugodjon a nagy terv, Horváth Ilona klasszikus receptjét vettem elő, illetve feleztem meg, mivel csak ketten vagyunk, ekkora mennyiség és éppen elég.

Szalagos fánk

- 25 dkg liszt (15 dkg kenyérliszt + 10 dkg tk. búzaliszt)
- 1 dkg élesztő
- 2 dkg méz
- 2,5 dkg olvasztott vaj
- 1 tojássárgája
- 0,5 dl rum
- kb. 2,5 dl tej
- csipet só
- a sütéshez bő olaj

A hozzávalókat kenyérsütőben kétszer dagasztottam (2*20 perc), majd egy órát kelesztettem. A végén  jól meglisztezett deszkára borítottam, majd jó ujjnyi vastagra nyújtottam. Egy 4-5 centis pogácsa szaggatóval kiszaggattam, ha minden igaz 16 fánk lett belőle. Még 30 percre konyharuhával letakarva kelesztettem tovább, addig összekészítettem egy szélesebb sütőedényt is olajjal.

Amikor megkeltek és az olaj is elég forró volt, 4 fánknak ujjal benyomtam a közepét, majd ezzel a felével lefelé óvatosan az olajba tettem őket. Az első 2 percben (illetve, amíg aranybarnára nem sült) fedő alatt sütöttem, majd a másik felének is kell, fedő nélkül, kb. 1-1,5 perc alatt.

Az olaj hőmérsékletével érdemes vigyázni, ha túl gyorsan sülne, akkor kicsit lejjebb venni, nehogy a fánkok közepe nyers maradjon, míg a külseje megég.

Mi leginkább eper lekvárral ettük, de az utolsó darabhoz (amiről még éppen sikerült egy képet készíteni:) egy kevés feketeribizli lekvárt pakoltam, és úgy is hihetetlenül jó volt.

Összeségében, természetesen nem olyan volt, mint anyukámé, de mivel sokkal jobban illeszkedik a mi evési szokásainkhoz, így is nagyon finomnak találtuk.

No comments: