2009/01/13

Régi idők olvasmányai

Valamikor, több mint 25 éve nekilátta az első könyvemnek. Nem tudom melyik lehetett, mert bár a memóriám kivételes, azért olyan aprócska koromban még talán nem maga a történet volt a lényeg, hanem a betűk felfedezése.

A hatalmas családi könyvtár (és nem túlzás így nevezni) után a falu könyvtára jött, amit a gimnáziumé, majd egyre más városoké követett.

Könyvtárbból azokat szeretem, illetve szerettem, mert évek óta nem járok már, ahol szabadon lehet kószálni a sorok között, nem az egykori egyetemi könyvtárhoz hasonlóan, ahol a számítógépen kinézett könyvet a pult mögött álló emberkétől vehettem át - két nap múlva...

A sorok közötti bolyongásnál a könyvek illata mellett az is a jó, hogy az ember sokkal merészebb lesz, könnyebben ismerkedik az újjal. Így aztán én magam lassan mindenből csipegettem ától zéig, minden műfajban.

Olyanokkal ismerkedtem meg így mint Richard Feynman (Tréfál, Feynman úr?), Bozai Ágota (Tranzit glória, Perzsa díván(y)), Moon Unit Zappa (Amerika, szépségem) és egyáltalán az Ulpius legtöbb könyve, Hankiss Elemér (Az információhiányról) és ismertem meg témákat, kezdve a tenyérjóslástól, a repülőmodellek felépítésén át, a 17. századi francia verseken, és a azték történelem kevéssé ismert területein keresztül a kommunista időszak színdarabjaiig.

Míg első gimnáziumi esszéim egyikében még azt írtam, mindent elolvasok, az életrajzokon kívül, a könyvtári sorok között kutatva rájöttem, hogy ez sem igaz, Viktória királynő, Washington, Napoleon életrajzai voltak az elsők, amelyeket számos ismert és kevésbé ismert emberé követett.

Aztán lassan én is véget vetettem az iskolában töltött éveknek, és nekiláttam a munkának, és, hogy egy ismerősöm kissé szúrós szóhasználatával éljek, a "komolyabb" tevékenységeknek (mindig is komolynak találtak, mert túl sokat olvastam..:), majd következett egy hosszabb időszak, amikor szinte abba is hagytam a sorok böngészését.

De ez nem tarthatot sokáig, ahogy újra felfedezetem magam úgy a könyveket is, ráadásul az utóbi időszakban többet más nyelveken is megszerettem. Jelenleg úgy hiszem, hogy majd ha valamikor saját gyermekek jelentik az akadályt köztem és egy jó könyv között, mazt biztosan le tudom majd küzdeni. Pláne, hogy szegény apróságok sorsa előre le van fixálva: olvasók lesznek. De legalábbis könyvszeretők. Punktum:D

Arról, hogy mit olvastam 2008-ban, azt hiszem páran már tudják a választ, ha szorgalmasan rákattintgattak a jobb oldali "My reading list" nevezetű képecskére (lehet kattingatni, most is, de az már az idei:)

Szóval, akit érdekel, miket olvastam tavaly, részletezve, nagyjából időrendbe szedve, az ide kattintva megtekintheti. Amiket kiemelnék:

Kurt Vonnegut: Macskabölcső (sok-sok éve kedvenc)
Clive Barker: Korbács (nehéz olvasmány, de régi vágyam volt)
Sue Monk Kidd: A méhek titkos élete (először könyvtárból, másodjára a saját polcunkról)

Ezen felül ajánlom mindenkinek, kicsit a gasztro téma felé fordulva, az éppen most újra elolvasott A leves hazudik c. könyvet, Hans-Ulrich Grimmtől, nagyon tanulságos, és, ha csak a negyede is igaz, akkor is megdöbbentő, mit próbálnak velünk megetetni (és nem csak a cím szerinti levesben).

Remélem mindenkinek lesz ideje idén is elolvasni legalább néhány jó könyvet, akár újraolvasni pár régi kedvencet, és ne csak azért, mert ahogy egy igen hülye ismerősöm megjegyezte "egy művelt embernek olvasnia KELL" (igen, ott volt a hangsúly:), hanem mert, ha megtaláljuk a nekünk való olvasmányt, akkor az mindig megmarad nekünk, és majd idővel talán tovább is él bennünk.

(A kép innen, mellesleg kedvenc könyveim egyike:)

No comments: