2008/07/01

Fakecake, avagy víziók 30 fok felett

Tavaly egyszer rámtört valami, amitől végigböngésztem a fél internetet, a tökéletes cheesecake után kutatva. Aztán az isteni finom sütit pici szeletekben eszegettük, hogy minél tovább tartson, és így majd öt napig tartózkodott a hűtőnkben, mielőtt végleg elhagyott minket:)

Pár nappal ezelőtt aztán, valószínű az intenzív hő hatására, megint vizionálni kezdtemt, majd rövid egy hetes küzdelmet követően úgy döntöttem, hogy 30 fok felett nem sütök, még akkor sem, ha cheesecake-ről van szó!

De persze csak nem hagyott nyugodni a dolog. Úgyhogy kénytelen voltam valamit kitalálni. Nevezhetnénk akár fakecake-nek is szegényt, ha már mindenképpen angolszász nevet kívánunk neki adni, mert azért hasonlít, meg minden. Kivéve, hogy összesen 10 percet tartózkodott a sütőben...


Hozzávalók:

1. réteg:

20 dkg cukormentes linzer vagy bármilyen keksz
10 dkg vaj

A kekszet szétmorzsoljuk, vagy megdaráljuk, a vajjal viszonylag homogén masszává keverjük, majd egy kisebb tortaforma aljába gyömöszöljük, és nagyjából 10 percig, közepes lángon sütjük, majd hűlni hagyjuk.
Nekem ennyi idő alatt egy árnyalattal sötétebb lett az eredeti színénél.  

2. réteg:

50 dkg túró
2 dl tejföl
4 evőkanál méz
fél citrom leve, reszelt héja
negyed rúd vanília
(fél csomag zselatin fix)

A túrót alaposan kikeverjük (én mondjuk Plus-os túrót használtam, az már magában is szinte krém), hozzáteszünk egy kevés mézet, fél citrom levét, és a lereszelt héját, és a negyed rúd vaníliából kikapart magokat, illetve a tejfölt (tejszín helyett, hogy még könnyebb legyen az egész).

Hogy még jobb állagot érjünk el, egy fél csomag zselatin fix is kerülhet bele, amit direkt hideg használatra találtak ki. Ha ilyet is teszünk bele, akkor habverővel pár percig verjük, hogy a zselatin apró szemcséi megduzzadjanak.
A túrós krémet elegyengetjük a kekszes rétegen.

3. réteg:

két nagy marék gyümölcs (ebben az esetben fekete és piros ribizli, meggy és fekete faeper)
1 teáskanál méz
8 g zselatin
1 dl víz

A gyümölcsöt összekeverjük a mézzel, vízzel, majd belekeverjük a zselatint is. Kicsit olyanná válik az egész, mintha egy fura lekvárt akarnánk főzni, de azért ne keseredjünk el:) Hagyjuk, hogy forrni kezdjen, majd olykor megkeverve hagyjuk, hogy hűlni kezdjen. Én nem vártam meg, hogy langyos legyen, és még melegen, azonban lassan, kis adagokban ráöntöttem a túrós rétegre.
Persze hűtőben csak akkor kerüljön, amikor már kihűlt.

A képeket elnézegetve a zselés réteg kicsit soknak tűnhet, de mivel jó sok gyümölcs és nem túl sok zselatin került bele, így nem lett olyan rugós rémség, amit néha cukrászdákban kapni. Ráadásul a savanykás gyümölcsök tökéletesen koronázzák a krémes túrót, és az édes kekszet.

Mit mondhatnék: könnyű, hideg és nagyon-nagyon finom:)



Ha valaki még ezek után is a nagy Ő-re vágykozna, van itt pár jó recept. Az enyémet majd 20 fok környékén olvashatjátok:)

No comments: