2010/07/14

Tökös tócsni

A tökös tócsni a családban közel húsz éves múlttal rendelkezik. A kilencvenes évek legelején történt, hogy apukámat a szíve miatt  leszázalékolták, és otthon kellett maradnia. Természetesen ott volt a ház, a kert és az állatok, de azokkal addig is elboldogult, ráadásul úgy, hogy mellette még három műszakot is lehúzott a bőrgyárban. Szabadidejében szeretett olvasni, sokszor hajnalig égette a kislámpát a konyhában, ha valami izgalmas könyv került a kezébe, azonban gondolom a nappalok így is túl hosszúak voltak, és találnia kellett valami elfoglaltságot magának.


Nem tudom, hogy első lépés volt-e, de hamarosan vett magának egy szakácskönyvet (a horváthilona, és társai mellé, amik anyukámé voltak), és azontúl ő főzte a vacsorát: mire mi hazaérünk már ott volt a meleg étel az asztalon.

Amennyire én tudom, sok tapasztalata nem volt ezzel a tudománnyal, így leginkább azokat a recepteket próbálgatta, ami megtetszett neki. Így ettünk aztán olyanokat mint a savanyú tojás leves, a mandulás sós pogácsa és tökös tócsni paradicsommártással. Mellesleg az is kiderült, hogy van érzéke a főzéshez.

Természetesen nem egy bonyolult recept, azonban én sokkal finomabbnak találom az ismertebb, krumplis változatnál, valószínűleg, mert szinte megegyezik az íze a sima rántott tökkel, amit szintén imádok, csak egy kicsit fűszeresebb annál.

Tökös tócsni

- 1 kg tök megtisztítva lereszelve
- 20-25 dkg teljes kiőrlésű liszt
- 3-4 gerezd fokhagyma
- 1 tojás
- 1/2 tesákanál szárított élesztő 
- 1 teáskanál só
- 6-8 tekerésnyi bors

A tököt tisztítás, reszelés után megsózom, egy negyed órára állni hagyom. A levét kinyomkodom, hozzákeverem a tojás, a fokhagymát, a borsot és az élesztőt, majd összekeverem a liszttel is. (Ezúttal 10 deka sima trapista sajtot is reszeltem bele, el nem rontja:)

Evőkanállal szoktam a forró olajba adagolni, legalább 1 centi helyet hagyva a tócsnik között, mert az élesztőtől kicsit kigömbölyödnek. Először kicsit lassabb tűzön, fedő alatt sütöm 2-3 percig, majd fordítás után, erősebb tűnön, fedő nélkül, amíg a szép aranybarna színt el nem éri. (Na, jó, mostanában kicsit sötétebbre sütöm, mert nálunk úgy jobban fogy.)

Érdemes rögtön sütés előtt bekeverni, mivel a tök folyamatosan engedi a levét, az utolsó adagnál általában már nagyon híg, de az esetleges ügyetlenkedésen kívül, sütés után minőségbeli különbség nincs a sűrűbb és hígabb változatok között.

Én legjobban savanykás paradicsomos szószba szeretem mártogatni, de éppen most hétvégén telítődtem a paradicsomos ízzel, így végül egy tejfölös mártogatóst készítettem mellé.

Tejfölös mártogatós kaporral és medvehagymával

- 1 nagy tejföl
- 1 lapos teáskanál só
- 1 púpos teáskanál szárított kapor
- 1 púpos teáskanál szarított, morzsolt medvehagyma
- 1 fokhagyma apróra vágva 

No comments: