2009/03/16

Elmaradások: 5 dolog magamról és barátságlánc

Egyik régi bűnöm, annak a bizonyos "7 dolog magamról" posztnak a megírása. Inkább nem is mondom meg milyen régen, de miután ő is megosztotta azt a bizonyos 7 fontos dolgot, Dia kért fel, hogy én is írjak róla.

A hétből azt, amit elsőnek gondoltam, sajnos már ellőtem, a gyakori vállficamokat említettem volna, de aztán talán éppen azért, mert falra festettem az ördögöt, meg is történt, posztolásra is került:)

Dia az érzékekről írt. Nekem leginkább emlékek jutottak eszembe, főleg olyasmik, amik az én szép szervezetemmel kapcsolatosak:))

1. Igaz, hogy a név- és arcmemóriám sok évig pocséknak gondoltam (már sokat javítottam rajtuk), viszont a történésekre, kimondott dolgokra hihetetlenül jól emlékszem. Az első álmomat amire vissza tudok emlékezni, nagyjából 3-4 évesen álmodtam, repültem az óvoda felett.

2. Egész kicsi voltam még, amikor a szüleim tengerimalacokat neveltek. Nem túl nagyban, de volt pár ketrecünk. Egyre nagyon emlékszem velük kapcsolatban: nagyon tetszett ahogy mozgatták az orrukat, evés közben, ezért eltanultam tőlük, méghozzá olyan jól, hogy ma is megy, ha koncentrálok kicsit:D

3. A bal kezem középső ujján van egy barna pötty. A világ leghülyébb módján keletkezett. Kamaszkoromban egyszer tüske ment bele, amit nem sikerült teljesen kiszedni, de én csak piszkáltam, piszkáltam (tűvel..) végül a tüske nem jött ki, cserébe viszont kialakult a pöttyöm.

4. Sok évig fel voltam mentve tornából (a gyakori vállficamok miatt), de amúgy sem voltam jó viszonyban ezzel az órával: mivel talajtornából nagyon jó voltam felküldtek a gerendára, bukfencezni (!!), én meg azzal a lendülettel estem a gerenda mellett felhalmozott székkupacra; máskor a gyűrűről estem le két méterről, a hátamra, eszes tornatanárunk szerint tudnom kellett volna, hogy szőnyeget kell alá tenni (mellesleg 10 éves voltam, ő meg a terem mellett csajozott éppen..) Érdekes, hogy amúgy soha semmi bajom nem lett:)

5. Több mint tíz évig azt hittem, hogy 171 centi vagyok, majd egy mérésnek köszönhetően szomorúan jöttem rá, hogy csak 168. És igenis, ez nagy különbség, pláne, ha az ember szívszerelme kereken két méter magas:))


Másik elmaradásom, a Maricától kapott "Különleges baráti díj", amit ezúton is nagyon köszönök, és ki is tettem, hogy mindenki lássa:)

Amennyire láttam mindenkinek van már, így azt mondanám bárkinek adom szeretettel, aki csak erre jár, és egy picit is megörvendeztettem a szívét (és a gyomrát:).

Cserébe, hogy egy receptet sem írtam, íme egy szép virág, a barátnőmtől kaptam nemrég, gondoltam megörökítem, talán az örökkévalóságnak.

No comments: