Jó ideje ugyanazokat az éttermeket látogatjuk. Nem az új helyektől tartunk, hanem inkább attól, hogy ott nem találjuk meg azt a minőséget, amit mégis csak elvárunk, amikor elmegyünk egy étterembe.
A héten, miután a ház ura átesett egy zűrös foghúzáson, eldöntöttük, hogy amint jobban lesz, új helyet fogunk kipróbálni. A hőségre tekintettel a környékbeli éttermekről írt véleményeket olvasgattam, míg végül sikerült döntenünk, méghozzá a legkézenfekvőbb mellett.
A Culinaris alig pár percre van tőlünk, és közelsége miatt is csábító, amikor valami különlegeset szeretnénk venni, és szombat-vasárnap esténként szinte senki nem jár arra, így tökéletesen alkalmas a hosszas nézelődésre, viszont az étterem, illetve szerintem inkább bisztró részét eddig hanyagoltuk, a nem túl kényelmesnek tűnő székek miatt (ez nálunk sarkalatos pont:)
Annak, aki a helyet még látásból sem ismeri, a belső részen pár hosszú magas asztal van, nagyjából 25 embernek elég székkel, az utcán szintén le lehet ülni, talán valamivel kevésbé komfortosabban (engem zavarna a 2-es villamos, és a menetrendszerűen közlekedű turista buszok).
A menü rövid, változatos és gyakran frissül, az idénynek is megfelelő változtatásokkal, levesből három, a többi fogásból 4-5 féle található. Jó ötletnek találom, hogy ahogy a húsos-sajtos pultnál is, itt is elérhetőek a minőségi alapanyagokból készült szendvicsek.
Rövid tanakodás után párom Gazpachot rendelt, főfogásként Brazil bélszínt zöldségterinnel és vargánya mártással, desszertnek pedig gyümölcssalátát egy ráadás gombóc Haagen Dazs vanília fagylalttal.
A cukor (nem tudom milyen volt, elfelejtettem megkérdezni) ellenére nekem inkább a Hideg sárgabarack-eper leves tetszett meg menta granitéval, utána egy rózsaborsos mustármártásos csirkemellet választottam, végül pedig gyerekkorom nagy kedvencét a madártejet, amit ezúttal bergamottal készítettek.
Összességében jó volt a véleményünk, bár egy-két apróságot szeretnék megemlíteni.
A Gazpacho finom volt és friss, minden összetevőt tökéletesen lehetett rajta érezni, viszont állagra egy kicsit hígnak tűnt. A Sárgabarack-eper leves számomra kicsit édes volt, de mondjuk nekem minden az, a menta granita elég különös látvány nyújtott, ahogy a tetején úszott, viszont csodásan illett az epres ízhez.
A bélszín párom szerint tökéletesen volt átsütve, azonban megállapította, hogy nem férfi adag, illetve a finom vargánya mártásból egy kicsivel többet szeretett volna húshoz. A csirke tökéletes volt, a zöldség köret szintén, a mennyiség számomra bőséges, pár falat meg is maradt.
A desszertek jók voltak, a gyümölcssaláta a vanília fagyi nélkül is rendben lett volna, de így volt igazán jó, a madártejnek a bergamot karaktert adott, ami még tovább tökéletesítette ezt a számomra így is tökéletes ízt.
Majd' el felejtettem, 2009-es Sauska Rosét ittunk hozzá, kellemes volt, de egy erős szénsavas vízzel még jobb fröccs lett belőle. (Sajnos szóda nem volt, ezért a kényszermegoldás.)
Majd' el felejtettem, 2009-es Sauska Rosét ittunk hozzá, kellemes volt, de egy erős szénsavas vízzel még jobb fröccs lett belőle. (Sajnos szóda nem volt, ezért a kényszermegoldás.)
Gazpacho
Hideg sárgabarack-eper leves menta granitéval
Brazil bélszín zöldségterinnel és vargánya mártással
Csirkemell rózsaborsos mustármártással és minizöldség frikasszéval
Gyümölcskehely + 1 gombóc Haagen Dazs fagyi
Bergamotos madártej
0 megjegyzés:
Post a Comment