2008/04/01

A kávé dicsérete

Első emlékeim a kávéval kapcsolatban apai nagyanyámhoz fűződnek. Még egészen kicsi voltam, amikor kialakult az a szokása, hogy ha a csésze alján maradt pár csepp, abba egy szem kockacukrot tett és én megehettem. Nem tudom hányan botránkoznak meg azon, hogy egy kiskorút így (is) rá lehet szoktatni a kávéra, és hányan azon, hogy így is rá lehet szoktatni a hófehér műcukorra. jelentem a cukorra bár rászoktattak, de jelenleg egyre hősiesebben küzdök ellene, a kávé pedig... hát az nem a nagyanyám hibája.

Első komolyabb munkahelyemen (még diákként, de már rendszeresen és műszakban) volt egy automata. Ebben az időszakban úgy alakult, hogy az éjszakai fennmaradásaim és kimaradásaim száma olyan mértékben megnőtt, hogy rendszeres látogatója lettem a gépezetnek, amely egész tűrhető kávét készített. Emellett persze az is alaposan hozzájárult a függőségem kialakulásához, hogy hirtelen a megnőtt a körülöttem élő kávéfüggők száma is. (Bár, ha titkos összeesküvés elméletet kívánnék sejteni, akkor inkább azt hiszem, mikor látták, hogy közéjük tartozom, megmutatták igaz arcukat:)))

Így jutottam végül odáig, hogy szinte minden nap magam daráltam a kávét, majd az ideális íz elérése végett méricskéltem, és főztem, és gőzöltem, és kézzel vertem rá a tejszínhabot, és még a cukorról is hajlandó voltam lemondani, hogy az Igaz Ízt érezhessem.

Időről időre eljutottam odáig, hogy ez már nem túl normális, de enyhe leszokási próbálkozásoktól eltekintve csak ittam és ittam a feketét.

Félig felvert tejszínhabbal megkoronázva, fahéjjal megszórva:



Aztán teltek az évek, változott körülöttem sok minden, meg persze én is. Ma már legtöbbször a  pirított és őrölt árpából készülő kávét iszom, természetesen szigorúan cukor nélkül (rosszabb napokon egy csepp gesztenyemézzel), és már elfogadom, hogy bizony általában elfogy napi egy.

Mivel cukort sem előbb, sem utóbb nem használtam eme doppingszerbe természetesen mindig fennakadok a mondaton: "Ó, hát én szinte csak a kávéba teszek cukrot."

Kávéba? - nyekkennék én, de már inkább nem szólok rá semmit az ismerősöknek. Viszont, ha hozzánk jönnek a mézesüveget tolom eléjük.

Mivel akárhogy is van, olykor én is vágyom édes dolgokra, mindazoknak, akik szabadulnának a cukroskávétól, ezeket tudom ajánlani:

  • ha instant kávét iszunk, akkor inkább forró tejben oldjuk fel a kávégranulátumot/port, ha főzött kávét, akkor egy sima adag kávéhoz öntsünk több tejet, így sokkal selymesebb lesz az íze

  • használjunk egy kevés jó minőségű tejszínhabot (én a párszáz forintért kapható kis kézihabverővel olyan gyönyörűre fel tudom verni, hogy sokszor inkább csak azt ennék meg:) vagy egy kevés zsíros tejet (pl. házi), amiből szintén gyönyörű habot lehet verni - ez fél perc alatt megvan, és mégis mennyire más, mint flakonból nyomni rá a műanyaghabot

  • szórjunk rá egy-két csipetnyi fűszert: őrölt fahéjat vagy őrölt gyömbért, jó minőségű kakaóport, esetleg egy kávéskanálnyi reszelt csokoládét - az előbbiekhez vehetünk sószórót, amivel sokkal könnyebben lehet adagolni

  • ha még mindig vágyunk az édes ízre tegyünk a kávénkba mézet - tudom furán hangzik, de miért ne lehetne megpróbálni? Én egy-két kávéskanálnyinál többet nem javaslok, mert különben nem fogjuk érezni a kávé ízét

  • ha valaki a hatása kedvéért issza a kávét, jelzem, hogy alacsony vérnyomásra nem jó (nekem is az van), mivel csak a pulzusszám nő tőle, vagyis továbbra is ájuldozni fogunk a vérnyomás miatt, közben meg a szívünk hajt majd, ahogy csak bír, máris kész a szívroham. Inkább tessék zöld és fekete teát inni, az előbbit akár korlátlan mennyiségben.

  • és persze ami a legfontosabb: a kávé is csak egy függőség, mint a többi hasonló, tanuljuk meg, hogy mi uralkodjunk rajta, és ne ő rajtunk
Keményre felvert tejhabbal megpakolva, pirított diódarabokkal:



Mellesleg a kávéfüggőségről már csak annyit: jelenleg fekete teát hörpölgetek, tejszínnel - és persze imádom. De ez már egy másik történet:)

2 comments:

miniMálna said...

Szia!
Én is imádom a kávé, de nem ennyire "fanatikusan", mint te :)
Inkább tejeskávét iszom vagy capuccinót, a kávéíz megvan és mégsem olyan erős.
Szép a blogod, a képeid pedig gyönyörűek :)

mithrile said...

Igazán köszi a dícséretet, bár vannak kétségeim a gyönyörűségeiket illetően, de azért mindig jól esik az embernek:)))
Mostanában én is kicsit a tejeskávé irányába tértem el, bizony, bizony csökkentett koffeines kávéból, mert úgy gondolom nem ártana (újra) leszokni. Pláne, hogy amúgy nagyon is egészségesen élünk:)